Page 80 - 7_fizika.indd

78

A vízszintessel szöget bezáró síkot lejtőnek nevezzük.

Kísérleteinkhez könnyen készíthetünk lejtőt: elég egy sík fe-lületű tárgyat (fémlemezt, deszkát vagy egy kemény fedelű könyvet) az egyik végén alátámasztani. A lejtőt általában két adatával szoktuk jellemezni. Ezek: a magasság (h) és a hosz-szúság (l); vagy a hajlásszög (α) és a hosszúság (226. ábra).

KÍSÉRLETEZZÜNK!

Mérjük meg, mekkora erő szükséges ahhoz, hogy egyensúlyban tartsuk a lejtőre helyezett, 0,1 kg tömegű kiskocsit (227. ábra)! Az erőmérő azt mutatja, hogy ez az erő kisebb a kocsi súlyá-nál.

Változtassuk meg a lejtő hajlásszögét! Nagyobb hajlásszög-nél nagyobb, kisebb hajlásszögnél kisebb erővel tudjuk a kocsit egyensúlyban tartani (228–229. ábra).

A lejtőre helyezett test egyensúlyban tartásához szükséges erő annál kisebb, minél kisebb a lejtő hajlásszöge.

Ha a kocsit egyenletes sebességgel akarjuk a lejtőn felfelé mozgatni, ahhoz legalább ekkora erő szükséges (pontosab-ban ennél annyival nagyobb, amennyi még a súrlódási erő legyőzéséhez kell).

A lejtőt régóta használják nagyobb tömegű testek „feleme-léséhez”. A lejtőn a test mozgatása közben annak súlyánál

Munkavégzés egyszerű gépekkel – a lejtő

226. ábra

227. ábra

228. ábra

229. ábra 230. ábra