Page 125 - etika_2009.indd

123

A közösségekben konfliktusok is kialakulnak. Az emberek többfé-leképpen próbálják megoldani ezeket. Vannak olyanok, melyek nem vezetnek eredményre. Ilyenek például: a konfliktus tagadása, a másik elkerülése, a hallgatás, vagy ha elnyomjuk saját érzelmeinket, vélemé-nyünket. Erőszakos megoldás, ha nem a problémára figyelnek, ha-nem a másik embert támadják. Ez sokféle módon történhet: szemre-hányással, panaszkodással, kiabálással, hibáztatással. Ezekkel viszont csak ellentámadást váltanak ki, sőt gyakran maradandó lelki sérülést okoznak.

Az eredményes megoldás ott kezdődik, ha a konfliktust felvállalják az érintettek. Képviselik saját érdekeiket, de társuk igényeit is figye-lembe veszik. Nem hozakodnak elő régi sérelmekkel, nem gúnyolód-nak. Helyes és tiszta kommunikáció van köztük. Gyakorolják a tole-rancia erényét: tartózkodnak a hatalom és az erő gyakorlásától mások véleményével kapcsolatban. Tiszteletben tartják másoknak a helyes és értelmes életről alkotott elképzelését.

Olyan helyzetek is előfordulnak, hogy egy-egy ember rövidebb vagy hosszabb időre kiszakad egy közösségből. Ha nem választott magányról van szó, akkor általában nehéz az egyedüllét.

Mondd el, milyen üdvözlő és •

búcsúzó köszönési formákat ismersz magyarul és idegen nyelveken!

Az évszázados hagyományra vissza-nyúló, minden év októberében meg-tartott feketetói (Erdély) vásáron dél-kelet-európai emberek találkoznak egymással

Hegedűs Géza: Tudni illik, hogy mi illik − A kézfogás

Ha két ismerős római polgár találkozott, jobb kezüket magasra emelték, úgy kö-szöntötték egymást. Ha rabszolga került szembe szabad emberrel, megemelte fejfedőjét, hogy látható legyen alantas helyzetét jelző kopaszsága, s még szóval is mondotta, hogy „alázatos szolga vagyok”, latinul: servus humillimus. (Ebből származik a mi kalapemelésünk és a „szervusz” köszönésünk is.)

Az, hogy megfogják egymás kezét, a lovagkorban (11–13. század) kezdődött, és a reneszánsz korban lett általános az európai férfiak közt. Ezekben az időkben az urak és a katonák állandóan fegyvert viseltek. (…) Különösen veszélyesek voltak azok a kisméretű gyilkos szerszámok („mordályok”), amelyeket az öltöny ujjába lehetett rejteni, vagy marokba fogott tenyérben eldugni. Kezdetben ezek kis tő-rök, majd kis pisztolyok voltak.

Ha a szembekerülő ismerősök biztosítani kívánták egymást, hogy nem kell félni-ük, nincs mordály a kezükben, akkor nyitott tenyerüket nyújtották egymás felé, és kéz kezet fogva nyertek bizonyságot, hogy a másik nem készül gyilkos mozdu-latra. És ha még a jóindulatot is jelezni akarták, az elfogadott kezet meg is szorí-tották. Így alakult ki a kézfogás régóta általános szokása.

Szituációs játék

Születésnapi bulin voltál a ba-rátodnál, és nem értél haza a megbeszélt időpontra. Otthon a szüleid már aggódva várnak. Csoportokban készüljetek föl •

a konfliktushelyzet jó és rossz megoldásának előadására! Az előadások után vitassátok •

meg a jelenetekben látotta-kat! A szavakra és gesztusok-ra is figyeljetek!

Te hogyan lehettél tagja egyik vagy másik közösségnek? • Milyen tulajdonságai legyenek a közösség vezetőinek? •

„Az emberi lény el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb.” (Paulo Coelho)

Napjainkban hogyan szakadhat ki valaki a közösségből: a család- •

ból, a baráti körből, a munkahelyről, a társadalomból? Keressetek újságcikkeket, amelyekben ilyen esetekről számolnak be!

Vannak-e visszatérési vagy új- •

rakezdési lehetőségek? Mi-lyen segítséget nyújtó szerve-zeteket ismertek? Gyűjtsétek össze a nevüket!

etika_2009.indd 123 etika_2009.indd 123 12/11/09 12/11/09