Page 9 - etika_2009.indd

7

Amai tudósok szerint az emberi szervezet biokémiája* nemnagyon tér el rokonaiétól. A csimpánz és az ember öröklési anyagának mind-össze 1%-a különbözik egymástól. Csányi Vilmos etológus* így fogal-maz: „Biológiai szempontból az ember csupán az emberszabású maj-mok egyike”. Mi az, ami mégis alapvetően megkülönböztet minket az állatoktól? Miért más lényegét tekintve az ember, mint az összes töb-bi élőlény? A kutatók a különbségeket három fő csoportba sorolták: • a csoportélettel kapcsolatos szociális (közösségi) tulajdonságok, • a csoportélet összehangolódását szolgáló folyamatok, • a szerkesztési és tervezési képességek.

A megkülönböztető jegyek közül most csak néhányat emelünk ki. Az élőlényeknek szükségük van táplálékra. Ezt az emberszabású maj-mok is megosztják kölykükkel egy darabig. Az embernél viszont min-dennapos dolog a táplálékmegosztás, mely nem csak a közvetlen ro-konokra korlátozódik.

Az ember hűséges a csoportjához, kész életét is feláldozni érte. Saját hátrányára nyújt segítséget csoportja tagjainak, ha ez szükséges. Ez is-meretlen az állatvilágban.

Sokáig az eszközhasználatot tekintették az egyetlen és lényeges bi-zonyítéknak az ember felsőbbrendűségére. Tudjuk, hogy számos ál-lat használ tárgyakat, szerszámokat, némelyikük el is készíti azokat. Az állati szerszámhasználat azonban adott helyzethez kötött. Egy-egy faj valamilyen meghatározott céllal készít eszközt. Például a csuk-lyás majmok a leggyakrabban az ásáshoz használnak köveket. Miköz-ben az egyik kezükben tartott követ gyorsan, három-hat alkalommal a talajba verik, a másik kezükkel a földet lapátolják el. Az ásás célja a felszín alatti gumós növények felkutatása. Az embernél ez képesség. Az ember képes tárgyaknak új, előre elgondolt formát és tulajdonsá-gokat adni, gépeket és technológiákat létrehozni.

Az állatok is kommunikálnak, de az nem a gondolatok közlését szol-gálja. Szabályozó feladata van: az egyedek felismerése, azonosítása, a csoporton belüli rangsor tükrözése. Az ember nemcsak érzelmi álla-potokat közöl, hanem gondolatokat is. Ezeket nyelvi jelekben kódolja. Az emberek egymással szoros kapcsolatban állnak, személyes ta-pasztalataikat folyamatosan, kölcsönösen megosztják egymással. Nemcsak tanítják egymást, de tanulnak is egymástól. Az ember és az állat is sok mindent utánzással sajátít el. A megfigyelt magatartás-mintákat viszont az emberek jutalom nélkül is hajlandóak utánozni. Csak az emberre jellemző a magasan fejlett segítségnyújtás, és a másokkal való törődésnek is számtalan formáját gyakorolja.

• Eddigi ismereteid alapján hatá-rozd meg, mikor kezdődik egy emberi élet!

• Mely eseménnyel fejeződik be az ember élete?

• Az idézeteket megismerve, ke-ressetek bennük hasonlóságo-kat és eltéréseket!

• Csoportokban dolgozva, vá-lasszátok ki más népek te-remtéstörténetét könyvekből vagy az internetről! Olvassátok el bővebben, majd készítse-tek közös rajzot! A segítségé-vel számoljatok be a többiek-nek az olvasottakról!

Ghiberti: Teremtés. A firenzei keresz-telőkápolna kapujának részlete

„Köszönöm, hogy megteremtettél, Ó, Szeretet, és idetettél, Hogy csillagok, ködök, hegyek Között ember legyek.” (Vas István:

A Teremtőhöz – részlet)

„Prométheusz végre a phókiszi Panopeusz környékén alkalmas anyagot talált, és Pallasz Athéné segítségével abból formálta az első embereket. Tudatlanok voltak eleinte ezek az emberek, nem sokban különböztek az állatoktól, csak gyöngébbek, tehetetlenebbek és védtelenebbek voltak a legtöbbnél.

Már-már kipusztulás fenyegette az emberi fajtát, amikor Prométheusz lelopta számukra az égből a tüzet…” (Görög teremtéstörténet)

etika_2009.indd 7 etika_2009.indd 7 12/11/09 12/11/09