Basic HTML Version
164
Konstruktivizmus (1912–1925)
a
konstruktivizmus
művészeti irányzata Oroszországban született
meg. fénykora 1917-től (az októberi szocialista forradalomtól) az 1920-
as évek végéig tehető. az elnevezés a latin
construere
(jelentése: ’összeépí-
teni’) szóból származik, mivel a konstrukciónak (a szerkezetnek) kiemelt
szerepet tulajdonítottak. Úgy gondolták, a művészek a mérnökökhöz
hasonlóan tervezik meg a különböző alkotásaikat a modern kor iparo-
sodott civilizációjának elvárásaihoz igazodva. Vagyis a téma külső meg-
formálása helyett a kép, a szobor, esetleg az épület belső szerkezetét,
kompozícióját tartották fontosabbnak. a művek szerkezeti vázát egyál-
talán nem akarták leplezni vagy elrejteni, mert esztétikai értéket tulaj-
donítottak neki. Munkásságukra jellemző még a
geometrikus abszt-
rakció
és
a technika összekapcsolása a művészettel.
az orosz avantgárd szereplői hittek a művészet társadalomformá-
ló erejében és szerepében, új kultúrpolitikai irányt alakítottak ki. Vala-
mennyi művészeti ágat (festészetet, szobrászatot, grafikát, fotót stb.)
egységbe kívánták fogni úgy, hogy az a forradalom szellemét testesít-
se meg. Vlagyimir Tatlin és alexander rodcsenko így fogalmaztak:
„Ez
egy olyan irányzat, amely a művészetet igyekszik átvinni az életbe.”
Több-
ször előfordult, hogy gyárakban, utcákon, vonatok és villamosok olda-
lán mutatták be alkotásaikat a tömegeknek.
a művészet szerepét illetően a konstruktivisták nézetei azonban nem
voltak teljesen egységesek, két elkülönülő csoportot alkottak:
1. a
szuprematizmust*
megteremtő
Kazimir Malevics
(1878–1935)
szerint a művészetnek politikai ideológiától és társadalmi elkötelezett-
ségtől mentesnek kell lennie.
2. a másik, magukat
produktivistáknak
nevező csoport tagjai ennek
épp az ellenkezőjét vallották, vagyis a kommunista pártpolitikát propa-
gandisztikus alkotások létrehozásával támogatták és segítették. Őket
a konstruktőr, grafikus és festő
Vlagyimir Tatlin
vezette. Hozzá csatla-
kozott még a konstruktőr, szobrász testvérpár, antoine Pevsner (antoán
pevszner; 1884–1962) és Naum Neemia Pevsner (ismertebb nevén Na-
um Gabo, 1890–1977), valamint alexander rodcsenko (1891–1956) és fe-
lesége, Varvara Sztyepanova (1895–1958) is. rajtuk kívül a konstruktivista
mozgalomhoz tartozott többek között Mihail Larionov (1881–1964), és
az az
El Liszickij
(1890–1947), akit az általa „proun”-nak elnevezett mun-
kái tettek híressé. a
proun
a
Pro-Unovisz
(jelentése: ’új művészet iskolája’
vagy ’új művészet felé’) szóösszetétel rövidítéséből származik. ezt a fo-
galmat azokra a plakátjaira, festményeire használta, amelyeken külön-
böző geometriai formákkal fejezte ki mondanivalóját, vagyis absztrakt
műveit nevezte így.
az orosz konstruktivizmus lendületének politikai változások szabtak
gátat. 1922-ben Sztálin lett a szovjet kommunista párt főtitkára. Sokan
választották az emigrálást az ő hatalomra jutását követően. az újonnan
megalakult művészszövetség ugyanis elítélte az avantgárd törekvése-
ket, és a realizmus mellett foglalt állást. ettől kezdve az egyedüli, hivata-
losan elismertművészet, az ún.
szocialista realizmus,
a kommunista pár-
tok hivatalos művészeti irányzata lett. 1934-ben Maxim Gorgij, Nyikolaj
Buharin és andrej zsdanov a Szovjet Írók Kongresszusán hirdette meg
elveit, amelyek a képzőművészetben is irányadónak bizonyultak. ezek
a következők voltak: közérthetőség formai tekintetben, élethű ábrázo-
lásmód, az absztrakció tagadása, kommunista pártfilozófia, propagan-
da, illetve a marxista–leninista elveken alapuló eszmények közvetítése.
Vlagyimir Tatlin:
A III. Internacionálé emlékműterve
(1919). a fotó egy 1920-ban rendezett kiállításon készült
Moszkvában. az előtérben a pipázó Tatlin látható
Tatlin a fő művének tartott
III. Internacionálé emlékművé
t
a Képzőművészetek Forradalmi Tanácsától kapott megbízás alap-
ján 1919-ben tervezte meg, majd 1920-ban mutatta be a közön-
ségnek. Az eredetileg a III. Nemzetközi Kommunista Kongresszus
épületéhez készülő modellnek három változatát is létrehozta, de
ténylegesen egyiket sem építették fel. A spirális szerkezet több
mint 3 méter magas, amelynek belsejében mértani testeket (koc-
kát, kúpot, hengert, félgömböt) helyezett el. E tengelyétől elmoz-
dított formában egyesítette a szobrászatot az építészettel, mivel
a toronyban üvegből készült geometrikus testeknek munkatermi
funkciót szánt. Közülük az egyiknek óránként, a másiknak naponta,
a harmadiknak havonta, a negyediknek pedig évente – saját ten-
gelye körül – egy teljes fordulatot kellett volna megtennie. Ezen-
kívül mindegyiket olyan szerkezet (berendezés) zárta volna le,
amely propagandaanyagot közvetít képek vetítésével és hangok
kibocsátásával. Ez a mű a korszak forradalmi eseményét szimboli-
zálta, és utóbb a szocialista utópia jelképévé vált.
Tatlin az orosz konstruktivisták talán legnagyobb
egyénisége volt. 1913-ban Párizsban tett látogatása
alkalmával, találkozott Picassóval, akinek szobrai mér-
hetetlen hatást gyakoroltak rá. Hazatérte után azon-
nal nekifogott az ún. kontrareliefek (fénnyel megvilá-
gított, sarokba függesztett absztrakt szobrok)
készítésének. ezeknél a különböző anyagokat (pl.
üveget, vasat, rezet, kartont stb.) vegyesen használta
fel. az 1915-ös
0–10, Utolsó futurista kiállítás
című tár-
laton mutatta be – az assemblage technikával létre-
hozott – különleges alkotásait.
Vlagyimir Tatlin
(
– )
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 164
8/2/13 12:48: