Basic HTML Version
178
Modern építészet
az egyes művészeti irányzatoknál már olvashattunk a 20. századi épí-
tészet néhány jellegzetesebb épületéről. ebben a fejezetben rövid ösz-
szefoglalás található azokról az építészeti csoportokról és azoknak a ki-
emelkedő építészeknek a munkáiról, akiket a modernizmus alapítóinak
tekintünk.
a technika fejlődése és az új alapanyagok (pl. az acél, üveg, vasbeton)
megjelenése jelentős változást eredményezett az építészeti formaala-
kításban. Louis Sullivan (luiz szaliven; 1856–1924) híres mondásával, mi-
szerint
„a forma mindig követi a funkciót”,
szinte minden építész egyet-
értett, és alapelvként fogadta el. ez viszont korántsem jelentett teljes
egységet köztük. amodernista mozgalom tagjainak – Peter Behrensnek
(bérensz), adolf Meyernek (májer), Walter Gropiusnak (gropiusz), frank
Lloyd Wrightnak (frenk lojd rájt), Ludwig Mies van der rohe-nak (ludvig
mísz fan der roe), Gerrit Thomas rietveldnek (herit tomász ritfeld) és Le
Corbusier-nek (lö korbüzjé) – munkásságát nyomon követve megálla-
pítható, hogy a 20. század építészetében nem alakult ki egyetlen ural-
kodó stílus, inkább a sokszínűség volt a jellemző. a funkcionális építé-
szeten belül azonban két meghatározó irányvonal – ha nem is mindig
élesen – elkülönült egymástól: a
racionális
és az
organikus
építészet.
Míg a racionális stílus a mértani szigorra és a derékszögekre épített,
és kizárólag ipari nyersanyagokból hozta létre épületeit, addig az or-
ganikus stílus követői az ívek dinamizmusát, szoborszerű megjelenését
hangsúlyozták. az új anyagokat a természetes nyersanyagokkal együtt
használták fel.
Louis Sullivan
amerikai építész személyét és munkásságát összekötő
kapocsnak tekinthetjük a 19. századi és a 20. századi modern építészet
között. a
chicagói iskola
egyik alapító tagja, a funkcionalista építészet
megteremtője volt.
Chicago faszerkezetes házainak 1871-es leégését követően a szinte tel-
jesen megsemmisült várost újra kellett építeni. ez nagy kihívást jelentett
az építészek számára. az új épületek terveinél elsődleges fontosságú-
vá léptek elő a tűzbiztonsági szempontok. Sullivan több magasépülete
közül a
Carson, Pirie és Scott
Áruház
(kárszon, piri és szkot) is ebben
a városban található. a két, egymást keresztező utcát összekötő épület
sarokrészét ívesen alakította ki, és függőleges falsávokkal hangsúlyoz-
ta, amelyek közé álló helyzetű ablakokat tett, míg a két oldalszárnyon
fekvő helyzetű ablakokat alkalmazott. az alsó részen üzletek találhatók,
a ház középső részét irodahelyiségek és lakások foglalták el, a felsőbb
szintekre a műszaki berendezések kerültek.
Sullivan elméletírói tevékenységéből tudjuk, hogy e hármas tagozó-
dási elvet más épületeinek kivitelezésénél is alkalmazta. a hármas elv lé-
nyege abban állt, hogy az ókori oszlopok szerkezeti beosztását követte,
vagyis lábazatban, törzsben és fejezetben gondolkodott.
a homlokzat dísztelensége, puritán egyszerűsége, a hatalmas üveg-
felületek bátor alkalmazása, az acélvázas szerkezeti megoldások, a kor-
szerű újdonságok – mint pl. az elektromos felvonó beépítése – tették
ezt az épületet modernné, a 20. századi építészet előhírnökévé.
Louis Sullivan:
Carson, Pirie és Scott Áruház
(1899–1904), Chicago
Mivel az áruház 1899-ben épült, természetesen fellelhető rajta a
szecessziós formaképzés, amely a nyílások keretezésénél, a bejárat
kovácsoltvas díszén és az épülettömb sarkának íves kiképzésén
látható. Ezek a szecessziós vonások azonban annyira visszafogot-
tan jelentkeznek az összképben, hogy szerepük szinte elenyésző.
Peter Behrens:
A Höchst
(höhszt)
festékgyár épülete
(1920–1925), frankfurt
a 19. század végén Észak-amerikában, főként Chicagóban épült fémvázas konstruk-
ciójú irodaépületek stílusának elnevezése az építészetben.
Chicagói iskola
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 178
8/2/13 12:49: