Basic HTML Version
64
a barokk épületek belsejét gyakran díszítették a térbeli
végtelenség hatását keltő illuzionisztikus festményekkel. az
épület valódi formái (az oszlopok, az ablakok, a boltívek) a
mennyezeten festve folytatódnak, ezáltal látszatra kitágít-
ják, magasabbnak mutatják a belső teret. a festői bravúr el-
hiteti a nézővel, hogy a perspektivikus rövidülésben meg-
festett szereplők az égbolton lebegnek, vagy a párkány
szélén ülnek. a látvány annyira tökéletes, hogy a valóságos
és a festett tér határa szinte észrevehetetlen.
az egyik leghíresebb illuzionista képet
Andrea Pozzo
fes-
tette. a Loyolai Szent Ignác-templom apszisát Szent Ignác-
nak, a rend alapítójának az életéből vett jelenetekkel díszí-
tette, a dongaboltozatos mennyezet freskóján pedig a szent
megdicsőülését, felmagasztalását jelenítette meg. a kom-
pozíció középpontjában a Szentháromság lebeg, az innen
kiáradó fénycsóvák Szent Ignácon keresztül a földrészek –
európa, ázsia, afrika, amerika – megszemélyesítői felé irá-
nyulnak.
Tiepolo
munkásságának fő műve és az érett barokk jel-
legzetes alkotása a
würzburgi palota
díszítése. a lépcső-
ház mennyezetfreskója az olümposzi isteneket és az akkor
ismert négy kontinens allegorikus alakjait ábrázolja. a Csá-
szárterem falára festett képek Barbarossa frigyes és Bur-
gundiai Beatrix 1156-ban Würzburgban tartott esküvőjét
örökítették meg. az illuzionisztikus térhatású festmények
felnyitják a teret, és a végtelenség irányába vezetik a tekin-
tetet. Tiepolo bravúros festéssel oldotta meg a testek rö-
vidülését és a vágtató lovak alulnézeti képét. festői stílu-
sának fő jellegzetessége a fénytől ragyogó, derűs színek
alkalmazása.
„Színei csodálatosak, gyorsasága meglepő. Ha-
marabb fest meg egy képet, mint amennyi idő alatt mások ki-
keverik a festéket”
– írta róla 1736-ban Tessin báró.
Az illuzionisztikus festészet
Andrea Pozzo
(pocco; 1642–1709):
A jezsuita misszió allegóriája –
Loyolai Szent Ignác megdicsőülése
(1691–1694), mennyezetfreskó,
17×36 m, róma, Szent Ignác-templom
Tiepolo:
Barbarossa Frigyes és Beatrix esküvője
(1752),
freskó, würzburgi palota. a Császárterem falára festett
menyegző színpadszerűen megfestett jelenete azt a
látszatot kelti, mintha egy fülkében zajlana a szertartás.
De a mélység csak látszólagos, és a fülke előtt felleb-
bentett aranyozott stukkófüggöny sem valóságos
Tiepolo:
A Császárteremmennyezetfreskója
(1752–1753)
a felhők felett a lebegő alakok között fehér lovak húzzák apolló győzelmi szekerét,
melyen a menyasszonyi ruhába öltözött Beatrixet viszik az esküvőre. a szekeret Venus,
Ceres és Bacchus kíséri. Szinte érezzük, hogy elszáguldanak a fejünk felett. Tőlük jobb-
ra a Dicsőség égő fáklyát tart a kezében
ké
pzeletv10_uj_2013.indd 64
8/2/13 12:44: