Basic HTML Version
74
Egy rókafiút kaptam ajándékba Kovács Ger-
gely uramtól. Csak akkora volt, mint egy
macska; okos, eleven; a szőre puha és finom,
mint a selyem. A tekintete ártatlan volt.
– Ezt a kisrókát megszelídítem – így
szóltam otthon –, úgy kísér majd ez en
gem, mint a kutya.
Elneveztem a kisrókát Mucinak. Mu-
ci eleinte tejjel élt. Hempergett és játszott
egész nap. Megkergette az öreg macskát is,
és nagyon csodálkozott, hogy ez haragosan
a szeme közé fúj.
Barátságos kis jószág volt. Nem félt sen-
kitől. A tenyeremből evett. Ha azt mond-
ták neki:
– Muci, gyere ide! – fürgén odafutott,
és a szeme csillogott az örömtől.
Néhány hónap alatt szépen kifejlődött.
Örömöm telt benne, mikor magammal
vittem. Úgy követett, mint a kutya.
Hanem egy napon azt a panaszt hal-
lom, hogy a faluban ugyancsak fogynak a
csirkék.
– Ha fogynak, úgy jó – feleltem –, a
csirkének az a dolga, hogy fogyjon. Inkább
a csirke fogyjon, mint az ember. Tojik a
tyúk elég tojást.
– Az ám – felelték –, csakhogy nem
ember fogyasztja a csirkét, hanem a Muci.
Bizony az történt, hogy Muci rákapott a
szárnyasokra, és éjjelente vígan pecsenyé
zett az udvarokon.
– Ejnye, gézengúz – szóltam megfenye
getve –, hát te ilyen kópé vagy? Majd lesz
rád gondom.
Karikát csináltattam, és láncra kötöt-
tem. Első éjjel vonított, de nem is veszett
el azon az éjjelen egy csirke sem. A máso-
dik éjjelen csöndesen viselte magát, hanem
másnap már reggel ott volt egy asszony az
ajtómon, és jelentette, hogy a tyúkjának
csak a tolla van meg.
Kimegyünk az udvarra. Muci ott ül.
A nyakáról a karika nem hiányzik. Muci
eszerint ártatlan.
A következő éjjeleken hol az egyik, hol
a másik háznál tűnt el ismét egy-egy szár-
nyas. Az asszonyok mind nálam panasz-
kodtak. De az én rókám minden reggel ott
fekszik nyugodtan az udvaron; a nyakán a
karika. És táncol örömében, mikor a lánc-
ról leoldom.
Egy reggel keserves panasszal állít be
Kovács Gergely:
– Uram – mondja a fejét vakarva –, el-
vitte a Muci a récémet.
– Nem lehet az, Gergely barátom, hi-
szen nézze, ahol a róka; nyakán a karika.
– No, pedig mégis ez volt: rá is vágtam a
botommal, és amint a kerítés között kibújt,
egy marok szőre ott maradt a léceken.
Muci