Basic HTML Version
108
A nehéz kétgarasos
Balázs bácsi óraláncán egy régi kétgarasos fityegett
1
.
Ennek története volt. Egy este így mondta el nekünk.
– Szegény asztalosmester volt az én édesapám. Mi, gyerekek mezítláb szaladgál
tunk a porban. Nyalánkságra sosem kaptunk egy krajcárt sem.
– Szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek
rajta, amit akarok.
Egyszer nagy dolog történt. Édesapám egy zsebkendő aprópénzt hozott haza.
Valami munkájáért csupa kétgarasossal fizették ki. Az asztalra öntötte a pénzt, és
megengedte, hogy játsszam vele. Beborítottam velük az asztalt. Aztán hosszú sorba
állítottam őket, majd csillagot, falut, tornyot építettem belőlük. Végre rám szólt édes
apám, hogy söpörjem a pénzt egy zacskóba. Bele is söpörtem, de az utolsó darab a
markomban maradt, onnan a zsebembe csúszott.
Egyenesen a boltba vágtattam. Ott igen sokan voltak. Gondoltam, amíg várakoz
nom kell, kiválasztom: mit vegyek.
Míg várakoztam, azalatt csuda történt. A kétgarasos a
markomban eleinte csak meghúzta magát, hanem az
tán elkezdett roppant nehéz lenni.
Minél tovább gondolkoztam, az arcom annál jobban
égett, s annál nehezebb lett a kétgarasos. Már fájt a
kezem, a karom, de kivált a szívem.
Végre rám került volna a sor. Már csak egy leány
volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijed
tem, hogy usgyé! Ki a boltból. Meg sem áll
tam hazáig.
Berontottam a szobába, odarohantam
édesapámhoz, és sírva tettem tenyerébe a
borzasztóan nehéz kétgarasost.
Nem tudtam egy szót se szólni, de ő kitalált
mindent.
– Miért hoztad vissza? – kérdezte komo
lyan.
– Mert nagyon nehéz… – zokogtam.
Ekkor aztán így szólt hozzám édesapám:
– Ez a kétgarasos a tiéd lesz, őrizd meg,
és emlékezzél a mai napra, és jusson
eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen két
garasos!
r t
d t
b
t
h t
g
v
d k
c
n b
n h z
g
r
r
n
á
t
n
k t
b
r t t
b b
r
t
a h
n b
n
l
é
t
d
k t
z
g r s
é
l k z
r
b
h
1
fityegett: lógott, himbálózott
7szinvarazs_jav.indd 108
7/25/