Basic HTML Version
10
Kez-dô-dik az is-ko-la
A for-ró a-u-gusz-tus su-gár-zó, de-rűs nap-ja-i egy-re kö-ze-lebb vit-ték
Pan-nit az is-ko-lá-hoz. A-mi-kor a Ba-la-ton sely-mes vi-zé-ben han-cú-ro-
zott, a rin-ga-tó hul-lá-mok is az is-ko-lá-hoz gör-get-ték kö-ze-lebb.
Vég-re fel-vir-radt a nagy nap. Nagy-ma-ma vi-dám hang-ja és a nap-su-
ga-rak éb-resz-tet-ték fel.
Si-et-ve meg-mo-sa-ko-dott, és gyor-san fel-öl-tö-zött. Még le sem nyel-
te u-tol-só korty ka-ka-ó-ját, a-mi-kor ék-te-len csen-ge-tés ver-te fel a ház
csend-jét. Jut-ka ki-pi-rult arc-cal állt az aj-tó-ban.
– El-ké-sünk! – mond-ta i-jedt, tág-ra nyi-tott szem-mel.
– Ne félj! – mo-soly-gott rá nagy-ma-ma. – Bő-ven van i-dőnk, hi-szen a
szom-széd ut-cá-ban van az is-ko-la. (…)
A-mi-kor be-lép-tek a tá-gas, tisz-ta é-pü-let-be, ün-ne-pé-lyes szo-ron-
gás fog-ta el ő-ket. A fo-lyo-só csil-lo-gó kő-koc-ká-i-ra a-rany-szí-nű nap-
fény öm-lött. Nyi-tott aj-tók e-lőtt ha-lad-tak el, a tan-ter-mek-ben ki-sebb
és na-gyobb gye-re-kek gyü-le-kez-tek.
– Meg-ér-kez-tünk – állt meg nagy-ma-ma egy aj-tó e-lőtt. (…)
Ked-ves, mo-soly-gós ta-ní-tó né-ni kö-szön-töt-te a gye-re-ke-ket. Pan-ni
úgy é-rez-te, is-me-rős hely-re ér-ke-zett.
Szepes Mária nyomán
1.
Em-lé-kezz visz-sza, mi-lyen ér-zé-sek-kel jöt-tél e-lő-ször az is-ko-lá-ba! Ho-gyan
fo-ga-dott a ta-ní-tó né-ni? Me-sélj ró-la tár-sa-id-nak!
2.
Cso-port-ban dol-goz-za-tok! Foly-tas-sá-tok a meg-kez-dett mon-da-tot kü-lön-bö-
ző-kép-pen!
Ne-kem az is-ko-la-kez-dés-ről az jut az e-szem-be, hogy…
7szinvarazs_jav.indd 10
7/25/