Page 9 - 7szinvarazs_jav.indd

Mire jó?
Arany­ab­lak
– Mi­re jó, ha meg­ta­nu­lod a be­tű­ket? – kér­dez­te Pöszke.
– Min­dent el tu­dok ol­vas­ni, amit leír­tak – vá­la­szol­tam én.
– És hol van­nak a be­tűk? – kér­dez­te Pöszke.
– A leg­több a köny­vek­ben van, de min­de­nütt van­nak – mond­tam én. (…)
A cuk­rász­da elé ér­tünk. A ki­rakat­ban egy nagy, kéz­zel írt táb­la volt. Na­
gyon sze­ret­tem vol­na, ha Pöszke meg­kér­di, hogy mi van odaír­va. De nem
kér­dez­te. Én kér­dez­tem őt.
– Tu­dod, mi van odaír­va?
Pöszke vál­lat vont. (…)
– Fagy­lalt kap­ha­tó! – kia­bál­tam.
Pöszke na­gyon megörült en­nek, de a ma­má­ja nem annyi­ra.
– Va­cso­ra előtt iga­zán nem kell fagy­lal­tot en­ne­tek! – mond­ta.
De ad­dig kö­nyö­rög­tünk, hogy mégis­csak vett ne­künk két kis töl­csér­rel.
– Most láthatod, hogy mi­re jó, ha az em­ber tud ol­vas­ni! – mond­tam
Pösz­kének, és ő bó­lo­ga­tott. Mert jó volt a fa­gyi.
Janikovszky Éva nyomán
Nyug­vó Nap fé­nyét
őr­zi az ab­lak.
Kis­le­ány ol­vas
hát­tal a Nap­nak.
Sza­vak­ból me­se
szö­vő­dik las­san,
kis­le­ány ol­vas
aranyab­lak­ban.
Ká­ro­lyi Amy
Lec­két be­tűz­get,
szó­kat ta­gol­gat:
a be­tűk szó­vá
össze­fo­nód­nak.
1. Mi-ért A-rany-ab-lak a vers cí-me? Mond-já-tok el öt-le-te-i-te-ket!
2. Mi-lyen köny-vet ol-vas-hat a kis-lány? Kö-vet-kez-tess a vers-ből!
3. Mu-tasd be a kö-vet-ke-ző ó-rán a ked-venc me-sé-det!
A-jánld az e-gész me-se-köny-vet is a töb-bi-ek-nek!
7szinvarazs_jav.indd 9 7/25/