Basic HTML Version
Az üveghegyen innen, a selyemréten túl, volt egy rengeteg erdő. Ebben a renge
teg erdőben, annak is a kellős közepében élt egyszer egy öreg medve. Ennek az öreg
medvének volt két fia. Ezek egyszer elhatározták, hogy elmennek világgá szerencsét
próbálni. Odaálltak az anyjuk elé, elbúcsúztak tőle illendően. Az öreg medve meg
ölelte a fiait. Lelkükre kötötte, hogy soha el ne hagyják egymást.
Megfogadták.
Azzal nekicammogtak az erdőirtásnak, onnan meg a szántóföldnek. Mentek, men
degéltek. Egyszer azonban elfogyott az ennivalójuk.
Szomorúan, lógó orral kullogtak egymás mellett.
– Hej, de ehetném, testvér! – szólalt meg a fiatalabb.
– Én is! – lógatta buksi fejét a másik.
Amint mentek, mendegéltek, nagy kerek sajtot találtak, de nem tudták elosztani igaz
ságosan. Irigyen civakodtak, huzakodtak, morogtak, amikor közibük toppant a róka.
– Min vitatkoztok, medve komák? – kérdezte a Ravaszdi.
Elmondták.
– Sebaj! Majd elosztom én igazságosan köztetek!
– Jó lesz biz az, jó lesz! – hagyták helyben a dörmögők.
Azzal fogta a róka a sajtot, eltörte kétfelé. Úgy intézte, hogy az egyik fele szemlá
tomást nagyobb legyen, mint a másik.
Fölmordult egyszerre mind
egyik mackó:
– Ez nagyobb!
– Csak lassan, mac-
kók! Türelem!
Azzal jó darabot le
harapott a nagyobb
félből. Most meg a ki
sebb darab lett a na-
gyobb.
– Így se jó! – bé
kétlenkedtek a mac-
kók.
– Ugyan, ne türelmetlen
kedjetek már! Értem én a magam mesterségét!
Le is harapott a nagyobb darabból egy jókora falatot.
Most megint az lett a kisebb.
Így ment az osztozkodás addig, míg a róka alaposan jóllakott. A két medvebocs
nak aligalig maradt a sajtból, mikorra egyforma lett a két darab.
– No, jó étvágyat, medvebocsok! – mosolygott a róka, és faképnél hagyta őket.
magyar népmese
Osztozkodik a róka
m d
s
r b
m l
7szinvarazs_jav.indd 63
7/25/