Basic HTML Version
64
Élt a messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös
1
volt, olyan makacs, hogy
azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.
– Gyere velünk! – hívta elefántapja.
– Nem megyek! – rázta a fejét a csökönyös kiselefánt.
– Gyere! – hívta az anyja.
– Nem megyek!
– Gyere! – hívták a
testvérei.
– Nem!
1.
Mi a véleményed
a kiselefánt visel-
kedéséről? Indo
kold meg, mi
ért gondolod
ezt róla!
Megunták, otthagy
ták, egyedül maradt a
kiselefánt. El is unta
magát hamarosan. Ak
kor meg azért haragu
dott a világra. Azt mond
ta mérgében:
– Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?
Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte a szép karcsú termetét,
sebes futását.
– Tudom már, mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, amíg vastag
oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt
mondta magában: „Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek.”
2.
Miért nem akart a kiselefánt gazella maradni?
Továbbsétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik:
– Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!
No, több se kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét
cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta
a kiselefánt, sértődötten odébbállt.
3.
Miért sértődött meg a majmokra?
Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
– De most már igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem
repülni, hallode!
A csökönyös kiselefánt
r
t
t
M
u t
h
r
t
g r s
r g
7szinvarazs_jav.indd 64
7/25/