Page 66 - 7szinvarazs_jav.indd

Basic HTML Version

66
A három kívánság
Mesélô:
Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy sze­gény em­ber meg a fe­le­sége.
Sze­ret­ték, meg­ér­tet­ték egy­mást, de a nagy sze­gény­ség mi­att néha összezör­dültek.
Egy­szer az asszony előbb ért haza, mint a férje, és azon törte a fe­jét, mit főz­zön va­
cso­rára. Vé­gül egy kis le­ves­hez tett föl vi­zet. Arra gon­dolt köz­ben, hogy mi­ért is olyan
sze­gé­nyek, mi­ért nem tudja egy­szer meg­lepni az urát egy jó va­cso­rá­val.
Amint ezt gon­dolta, hát egy tün­dér szállt eléje.
Tündér:
Nem bá­nom, le­gyen há­rom kí­ván­sá­god, majd meg­lá­tom, mennyi eszed
lesz ma­gad­hoz.
Mesélô:
Az­zal el is tűnt, aho­gyan jött.
Az asszony hitt is meg nem is, de azért az első kíván­ság már meg­szü­le­tett a
fe­jé­ben.
Asszony:
De jó lenne egy szál kol­bász vacsorára!
Mesélô:
Ab­ban a pil­lanat­ban már szállt is le a ké­mény­ből egy lá­bas, benne a szép
szál kol­bász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lá­bast.
Mi­kor az em­ber haza­ért, az asszony el­mondta, mi tör­tént. Mind­járt el­kezd­tek ta­na­
kodni, mi le­gyen még a két kí­ván­ság.
Ember:
De jó volna ló, ti­nó meg ma­la­c!
Asszony:
Én bizony meg mást szeretnék!
Mesélô:
Nem tud­tak meg­egyezni. Az em­ber rá akart gyúj­tani, nyúlt a pa­rá­zsért, de
olyan ügyet­le­nül, hogy fel­dön­tötte a lá­bast a kol­básszal.
Me­gi­jedt az asszony, és mérgesen szidta az urát:
Asszony:
Nőtt volna in­kább
az or­rodra, mint a tűzbe for­dí­tod
ezt a kol­bászt!
Mesélô:
Na hi­szen, ez kel­lett
csak! A kol­bász már ott is ló­gott
az em­ber or­rán.
Me­gi­jedt az asszony, pró­
bálta, hogy le­sza­kítja a kol­bászt
a férje or­rá­ról, de az úgy oda­
nőtt, hogy nem le­he­tett.
Asszony:
Majd le­vág­juk!
Ember:
De én nem en­ge­
dem, kí­ván­juk vissza a lá­basba,
s az­tán kész!
Asszony:
De hát a tinó, a ló
meg a ma­lac!
Ember:
De hát így csak nem
jár­ha­tok!
7szinvarazs_jav.indd 66
7/25/