Basic HTML Version
90
magánhangzó
◆
Beszédhang. Képzésekor a tüdőből kiáramló levegő nem ütközik
akadályba. Rövid magánhangzók: a, e, i, o, ö, u, ü. Hosszú magánhangzók: á, é, í, ó,
ő, ú, ű.
mássalhangzó
◆
Beszédhang. Képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben
valamilyen akadályba ütközik. A mássalhangzók betűje egy- vagy többjegyű lehet.
Egyjegyűek: b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, q, r, s, t, v, w, x, y, z.
Kétjegyűek: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs.
Háromjegyű: dzs.
Amássalhangzó hosszúságát a betűjegy megkettőzésével jelöljük. (Pl.: jj, tt, ssz, ggy.)
mondat
◆
Gondolatainkat mondatokkal közöljük. A mondatot szavak egymáshoz
kapcsolásával alkotjuk. Élőszóban a mondat kezdetét és végét hanglejtésünkkel ér-
zékeltetjük. A mondat végén szünetet tartunk. Írásban a mondat első szavát nagy
kezdőbetűvel írjuk, a végére mondatvégi írásjelet teszünk. (Pl.: Bárcsak esne az eső!)
mondatfajták
◆
A beszélői szándékokat – közlés, érdeklődés, felkiáltás, óhaj, kérés,
parancs stb. – különböző mondatfajtákkal – kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító,
óhajtó mondattal – fejezzük ki.
mondatvégi írásjelek
◆
Írásban a mondat végére mondatvégi írásjelet, pontot (.),
kérdőjelet (?) vagy felkiáltójelet (!) teszünk.
óhajtó mondat
◆
Az óhajtó mondattal kívánságainkat, óhajunkat, vágyainkat fejez-
zük ki. Írásban az óhajtó mondat végére felkiáltójelet (!) teszünk.
szó
◆
A szó beszédünk legkisebb, önállóan is használt eleme.
szótag
◆
A szavak szótagokra bonthatók. A szótag a szónak egyetlen magánhangzót
tartalmazó kisebb egysége.
szótagolás
◆
Minden szó annyi szótagra bontható, ahány magánhangzó van benne.
A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot.
szótő
◆
A szótő a toldalékos szavaknak az a része, amihez a toldalék kapcsolódik.
(Pl.:
virág
|
ok,
almá
|
t,
fut
|
nak.)
toldalék
◆
Beszédünkben gyakran toldalékot kapcsolunk a szóhoz. Egy szó több
toldalékot is kaphat. (Pl.: házban, fiúkról.)
nyelvtan2_ok.indd 90
7/23/13 3