Page 10 - ezsterlanc_bori_egybe

8

A Rózsakert úti lakótelep egyik nagy, zöldre festett, ötemeletes háza előtt van egy picike játszótér. Két hintával, egy libikókával, a szé-lén virágokkal és egy csöppnyi szökőkúttal. A szökőkút közepén egy kő kisfiú kőkorsót tart a válla fölött, a korsóból ömlik a víz, és egy pici medencét tölt meg.

A medence párkányán egy kislány üldö-gélt.

...No, végre! Ismerős kisfiú közeledett. A kislány lemászott a medence szélére, és elébe szaladt.

– Peti, gyere játszani!

– Nem mehetek. Apukámék elvisznek a vásárba. Motorokat fogunk nézni, meg For-ma egyeseket. És még leckém is van. – Csak egy kicsit!

– Zsuzsika, nem lehet, te is menj szépen haza!

– Nem mehetek. Nincs még otthon senki, be van zárva az ajtó. Csináljunk egy csóna-kot! Úsztassuk a tengeren!

Peti megállt. Hiszen olyan korán van még. Egyetlen kishajót, egyetlen csónakot útjára lehetne bocsátani. Kinyitotta az iskolatáská-ját, és papírért kutatott benne. – Nincs. Nincs semmi üres papí-rom.

Zsuzsika szája félrehúzódott. – Egy szem papír sincs? Egy nagy iskolásfiúnál? Egy harmadikosnál? – Adok neked egy kék ceruzát, Zsuzsika, meg egy radírt. Jó? – Nem kell.

„Ha nem kell, akkor alászolgája, fel is út, le is út! Kis majom vagy, oda-futsz.” Ezt mondta volna Peti min-denki másnak, de nem Pintye Zsuzsi-kának, akinél szőkébb szőke kislány nincs a világon, akinek rózsaszínű masnijánál rózsaszínűbb senkinek sincs a világon, akinek kedvesen mo-solygó kék szeménél mosolygósabb nincs senkinek.

Peti nagy elhatározással újra be-nyúlt a táskájába, kirángatta a mate-

matikakönyvét, kitépett két lapot. Villám-gyorsan összehajtogatta, és máris két ügyes kis csónak kerekedett belőlük. Az iskolatás-káját lecsapta egy padra, a hajókat vízre bo-csátották. Hol a Sellő, hol a Sirály haladt gyorsabban.

Sajnos a matekkönyv lapjai csak közönsé-ges papírból voltak, pár perc múlva szétáz-tak, elsüllyedtek, megsemmisültek. Persze, ahol két lap akad, akad több is. Peti feláldoz-ta a szöveges példákat, az osztási feladatokat és a tréfás rejtvényeket is. Már megfeledkez-tek időről és hazamenésről, amikor egy szi-gorú hang szólította Petit: – Péter, mit csinálsz te itt?

– Én csak... – dadogta Peti fülig vörösen és csatakosan.

– Mivelhogy Zsuzsika szülei nincsenek otthon...

– De nálunk, úgy tudom, otthon vannak – hallatszott zordul. Peti édesapja állt a pad mellett, a lecsapott iskolatáskát nézte, és a széttépett könyvet. – Tudod, hány óra van?

Peti a karórájára nézett, és ijedten felkiál-tott:

Az úszó matekkönyv