This is a SEO version of ezsterlanc_bori_egybe. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »98
A nyúl mint tolmács
A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vi-gyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a mű- fajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisz-táson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni. A mese kezdetén, tehát most, egy időben a nem túl lényeges Úritök mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta: – Mek-mek.
Nos, ha tudnék kecskéül, ezen nyomban mondanám is, mit jelentett ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül. Így hát jelenthette azt is, hogy „Hej, de jó ez a friss réti csenkesz!”, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom.” Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta: – Nyihaha.
A Kecske fölkapta a fejét, egy darabig bá-mult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán
egy nemtudomformán széttárta a két első lá-bát, jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért.
– Mek-mek – majd kis gondolkozás után még hozzátette –, mek.
A Ló megrántotta a vállát, egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta: – Nyihaha.
Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem”, de esetleg azt is, hogy „jó napot”. Nem tu-dom. Sajnos, nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott. Közelebb léptek egymáshoz.
– Nyihaha, nyihaha – magyarázta a Ló. – Mek-mek – próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló.
De nem értette.
A Kecske búsan vakarta a feje búbját, a Ló meg minden erejét összeszedve gondolko-zott. Ettől még a szokásosnál is jobban két-felé állt a füle. Aztán felderült a képe. Rájött, hogy tud egy kicsit szamárul.
– I-ó, i-ó – mondta. A kiejtés nem volt ugyan tökéletes, de aki tud szamárul, azért megértheti.
A Kecske azonban szamárul sem tudott. De ha már a Ló idegen nyelven beszélt, ő sem akart szégyenben maradni, megszólalt birkául, azaz ahogy az előkelőbbek mondják: juhul.
– Beee – mondta.
A Ló rázta a fejét. Nem tudott birkául.
1. Idézd fel egy erdei séta vagy kirándulás emlékét! Meséld el a többieknek!
2. a) Keresd meg és húzd alá a versben azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek eléd varázsol-
ják az erdőt!
b) Sorold fel a vers alapján, hogy: miféle hangokat hallasz az erdőben,
miféle színek jelennek meg előtted!
3. Írd ki a füzetedbe a rímelő szópárokat!
4. Fesd meg a versbeli erdőt!
This is a SEO version of ezsterlanc_bori_egybe. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »