Page 102 - ezsterlanc_bori_egybe

100

Virágszemű

Abból már sok botrány származott, hogy valakinek szép szeme van. De ilyesféle per-patvarról, ami Varga Julcsa szeme miatt ke-rekedett, állítom, még a legöregebbek sem hallottak.

Mert Varga Julcsát, ha netán nem tudná valaki, Virágszeműnek nevezik. Azért, mert gyönyörűséges kék szeme van. Nos, hát eb-ből lett a haddelhadd. Mert egy szép napon a Karcsú Sisakvirág nem átallotta azt mon-dani:

– Semmi kétség, Varga Julcsa szeme olyan, mint én!

Ami igaz, igaz, a Karcsú Sisakvirág igen szép, senki szemének nem válna szégyenére, ha rá hasonlítana. Nem is lett volna baj ebből a kijelentésből, ha nem hallja meg néhány másik virág.

A Fürtös Gyöngyike fel is csattant mind-járt.

– Még hogy olyan, mint te! Jobb, ha elhall-gatsz a sápatag színeddel. Varga Julcsa szeme éppen olyan, mint én!

Na, lett erre riadalom, zenebona.

Rikoltozott a Tavaszi Csillagvirág, hogy márpedig csakis őtőle kölcsönözte a színét Julcsa szeme.

Az Ibolya a hasát fogta nevettében. – Még hogy azt képzelitek... hehe... és én? Az Erdei Gyöngyköles erre lelilázta az Ibolyát.

– Nem is kék vagy, lila – mondta dühösen. – Ha én lila vagyok, akkor Julcsa szeme is lila. Vegyétek tudomásul! – kiabálta az Ibolya.

Erre aztán előpattant a Búzavirág is. – Ti mertek ezen vitatkozni? Nézzetek meg engem!

Még szerencse, hogy nem tudtak egymás-hoz közelebb menni, mert biztos hajba kap-tak volna. Különösen akkor, amikor a Kö-zönséges Gubóvirág is beleszólt a vitába. Ennek aztán nekiestek mind a hatan. – Te mersz közbeszólni! Hiszen még a ne-ved is közönséges!

Akkora volt a ricsaj, hogy a szundikáló fü-vek mind felébredtek.

Hát, mondhatom nektek, nincs annál csú-nyább, mint amikor virágok veszekednek. Gondolhatjátok, ki tett itt igazságot. Ter-mészetesen Mikkamakka. Éppen arra járt (majdnem mindig arra jár, amerre kell), és felkiáltott:

– Te úristen, színvak lettem!

A virágok elhallgattak. Egyszerre kérdezték: – Színvak? Miért?

– Reggel, amikor erre jártam – mondta Mikkamakka –, világosan láttam, hogy ezen a helyen hét kék virág virít.

– Persze – mondták a virágok –, és? – Most meg hét vöröset látok.

Hopp, egymásra néztek a virágok! Hát bi-zony nem Mikkamakka volt színvak, hanem ők vörösödtek ki a méregtől. Gyorsan vissza-kékültek hát, és előadták az ügyet Mikka-makkának.

– Ó – mondta Mikkamakka –, de okton-diak vagytok! Ez a legegyszerűbb a világon. Varga Julcsa szeme hétfőn Karcsú Sisakvi-rág, kedden Fürtös Gyöngyike, szerdán Tavaszi Csillagvirág, csütörtökön Ibolya, pén- teken Erdei Gyöngyköles, szombaton Búza-virág, vasárnap meg Közönséges Gubóvirág. (Azért mondta a gubóvirágot vasárnapra, mert titokban az tetszett neki legjobban.) – És közben persze – folytatta Mikkamakka –, Varga Julcsa szeme egész héten szebb, mint ti heten együttvéve.

Ebben meg is nyugodtak a virágok, és az-óta is boldogan kékellenek, virítanak.

Lázár Ervin