Page 15 - ezsterlanc_bori_egybe

13

buta paták! Ne nevess ott bent, te kenderma-gos! Hallod?! Auuu! A régi éles körmöcské-im bezzeg elcsíptek volna... Te... Te...

Mesélő: Hát ahogy ott kínlódott, zörgött a róka, akkora lármát csaptak a tyúkok, hogy felébredt a kutya is.

Kutya: (Nagy csaholással ijeszti, üldözi a ró-kát.)

Róka: Nem mész innét, hát beszorult a lá-bam! Jaj! Ó, au! Kint van! (A róka elrohan, a kutya utána.)

Mesélő: S futott a róka szélsebesen. Eköz-ben a szarvas boldogan próbálgatta új lábait.

Szarvas: No, hát igazán jól jártam! Ezentúl senki sem fog messziről észrevenni. De éhes vagyok! Láttam arrafelé egy kis hajtással te-li fát, arra... De lassan haladok... Mindegy. Meg kell szokni. És milyen közel van a föld! És milyen furcsán megnőtt minden! No, ez az a fa. (Ágaskodik. ) Hát ez mi? Mért nem érem el? Az ördögbe is! (Ugrál, de hiába.)

Egy kicsit nőhetett volna lentebb. Na, hajolj már ide, nem hallod! Ó, én boldogtalan! Hogy erre nem gondoltam... Éhen fogok veszni. Éhen fogok vesznííí! Szépséges hosz-szú lábaim, kedves patáim... Merre vagy-tok?...

Mesélő: S miközben így kesergett, nagy csörtetést, irtózatos gallyropogást hallott.

(Zajok.)

Szarvas: Jaj, végem van! Vadászok! Nem... Medve!... Nem... Mindegy. Futás!... (Megáll, elbukik.) Nem... Nem megy. Végem van, itt fogok elpusztulni. (Ledől.)

Róka: (Keresztülbukf encezik a jávorszarva-son.) Huhh! Te meg, szomszéd, mit csinálsz itt?

Szarvas: Én meg, szomszéd... Jaj... Jaj, de jó, hogy itt vagy! Mi volt ez a zaj az előbb? Hal-lottad?

Róka: Hallottam, hallottam. Én csináltam! Ezekkel az ormótlan lábakkal akkora lármát csap az ember. Vadászni sem lehet velük. És... és majdnem odavesztem miattuk. Ez a patám itt... ez a patád itt, beszorult.

(A szarvas nézegeti, szimatolja.)

Szarvas: No, azt ne hidd, hogy én boldog vagyok a te hitvány kis lábaiddal!

Róka: (Ellágyul.) Az én kedves, csöndes, pu-ha lábaimmal?!

Szarvas: Kurták és gyengék! Éhen vesznék miattuk.

Róka: Én is.

Szarvas: Hát akkor...

Róka: Hát akkor?...

Egyszerre: Cseréljük vissza!

(Megtörténik a lábcsere.)

Mesélő: Mekkora volt a boldogságuk!

Szarvas: Így! Most már dobogok! A másikat is!

Róka: Várj, így billeg ez a... Siess már!

Szarvas: Milyen jó, hogy nekünk szarvasok-nak ilyen izmos, erős és hosszú lábaink vannak!

Róka: (Futkározik a szarvas körül.) S nekünk rókáknak ilyen éles körmű, nesztelen tap-pancsaink! Ez az! Ez az, futok, futok!

Szarvas: Én is futok, futoook! (Eltűnnek.)

Mesélő: Azzal egyik jobbra, másik balra ment, s így azóta sem cseréltek lábat az állatok.

Amur-parti népmese alapján