Page 16 - ezsterlanc_bori_egybe

14

A kőleves

Egyszer régen egy szegény falusi legény el-határozta, hogy vándorútra indul. Ment, mendegélt napokon át, míg egyszer csak na-gyon megéhezett. Mivel útitarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli fa-luba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel.

Csakhogy ebben a faluban egyetlen jószí-vű ember sem lakott.

– Ha nem látnak vendégül sehol – mon-dotta a legény az utolsó ház gazdájának –, majd főzök magamnak kőlevest.

Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakha-mar híre terjedt, hogy a messziről jött ván-dor kőlevest akar főzni.

A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. Hoztak a falubeliek edényt, a sze-gény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel, és beletette a követ.

– Megengedné valaki, hogy a fazekat ráte-gyem a tűzhelyére?

Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, mivel kőlevesről még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kez-dett, így szólt a vándor:

– Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne!

Hoztak neki zsírt három kanállal is. Mint-hogy a víz már javában forrt, egyre türelmet-lenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt:

– Pompás, csak egy kicsit sótlan. Jó volna egy kevéske só!

Hoztak sót több marékkal. A legény meg-kavarta a levest, és újból megízlelte.

– Ha most egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná mind a tíz ujját utána!

Erre az egyik asszony beszaladt a vetemé-nyeskertbe, és három nagy fej káposztát ho-zott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A le-ves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt:

– Ha még egy falat kolbásszal is megör-vendeztetnének, akkor igazán fölséges lenne a leves!

Hárman is hoztak neki egy-egy darab kol-bászt, sőt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott. A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tűzről, tarisznyájából kanalat hor-gászott elő, leült, és jóízűen falatozni kez-dett. Közben nagyokat harapott a kenyérből. Olyan jóízűen falatozott, hogy csakhamar kiürült a fazék, csak a kő maradt az alján. A falubeliek, akik szájtátva álltak körülöt-te, szinte egyszerre kérdezték: – Hát a kővel mi lesz?

– A kővel? Azt megmosom és elteszem máskorra, mikor újból olyan helyre érkezem, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt, szegény vándort.

Magyar népmese

1. Következtess a címből, hogy miről szólhat a mese!

2. a) A mesék melyik csoportjába tartozik ez az olvasmány?

b) Felelj a kérdésekre! A válaszokat írd a füzetedbe!

Miért szakította meg útját a legény? Milyen emberek laktak a faluban?

Hogyan járt túl a vándor a falusiak eszén?

3. a) Húzd alá a mesében a kőleves hozzávalóit!

b) Mondd el a mese tartalmát!