Page 20 - ezsterlanc_bori_egybe

18

A sündisznó

(Valaki furulyán játssza az „Erdő, erdő, de magas a teteje” kezdetű népdalt. A háttérben erdő.)

Mesélő: Hol volt, hol nem volt, hetedhét or-szágon is túl, volt egyszer egy boltos. Ez a boltos el-eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt, hogy három nap egy-más után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a fáradt-ságtól és az éhségtől.

Boltos: (Keservesen felkiált.) Istenem, Iste-nem, ha valaki engem innét kivezetne, há-rom lányom közül a legszebbet annak ad-nám, s három zsák pénzt is adnék érte.

( Ha megjelenik a sün, a xilofonon mindig meg-szólal ugyanaz a dallam.)

Sün: Kivezetlek én, csak gyere utánam!

Boltos: (Néz mindenfelé, de nem lát semmit, aztán lenéz a földre, és meglátja a sünt.)

Neked adom legszebb lányom, és adok még három zsák pénzt is, csak vezess ki!

(Megszólal a xilofon. A sün előreindul, a boltos utána, és kivezeti az erdőből, a sün visszamegy az erdőbe.)

Mesélő: Másnap a király ment az erdőbe va-dászni és éppenúgy eltévedt, mint a boltos. Már vagy hat napja bolyongott az erdőben.

(Nagyot sóhajt a király, fölnéz az égre.)

Király: Istenem, Istenem, csak valaki lelkes vagy lelketlen állat kivezetne az erdőből! Nem bánnám akárki és akármi lészen, há-rom lányom közül a legszebbet adnám neki és még fele királyságom. (Megszólal a xilo-fon.)

Sün: Gyere csak utánam, majd én kivezetlek!

Király: Te vagy az, kicsi sündisznó? Nem bá-

nom akármi, akárki vagy, szavamat meg nem másítom!

(Indul a király a sün után, ő kivezeti az erdő-ből, a sün visszamegy. Megszólal a furulyán a

„ Csillagok, csillagok” kezdetű népdal.)

Mesélő: Éppen ez idő tájt egy szegény em-ber is eltévedt az erdőben, már vagy hat nap-ja bolyongott szegény feje, nem tudott kiver-gődni, pedig gyermekkora óta mindig ott gyűjtötte a száraz gallyat. (Sóhajt a szegény ember.)

Szegény ember: Istenem, Istenem, nekem nincs semmim ezen a világon, de ha egy un-dok féreg vezetne ki innen az erdőből, azt is gyermekemnek fogadnám.

Sün: No, hát akkor gyere utánam!

(A szegény ember elindul a sün után.)

(A gyerekek eléneklik a „Szegény legény vagyok én” kezdetű népdalt. Háttér változik, szegény-ember háza.)

Mesélő: Telt-múlt az idő, eltelt egy hét, eltelt kettő, a kicsi sündisznót kezdték elfelejteni. A boltos, a király, a szegény ember mind azt gondolták, hogy valami csodálatos álmot lát-tak, nem is volt igaz, ami velük történt. De bi-zony nem volt álom, mert egy este, amikor a szegény ember feküdni készült, kopogtatnak.

(Kopogás. Megszólal a xilofon.)

Sün: Apámuram, nyissa ki az ajtót!

Szegény ember: (Csodálkozva.) Hm, hát ez ugyan ki lehet? Hiszen nekem sohasem volt gyermekem! (Kinyitja az ajtót.)

Sün: Adjon Isten jó estét, apámuram, haza-jöttem!

Szegény ember: Fogadj Isten, édes fiam, hát

megjöttél?

Sün: Hát meg biz én! No, de pihenjünk le, mert holnap sok dolgunk lesz! (Lefeküd-nek. Halkan megszólal a furu-lyán egy altató.) (Reggel van, fölkelnek.)

Sün: Apámuram, van-e kigyelmednek két csizmadia tallérja?