Page 21 - ezsterlanc_bori_egybe

19

Szegény ember: Van, fiam, van.

Sün: No, ha van, adja ide nekem, visszafize-tem urasan!

(Oda akarja adni a tallért.)

Sün: Ne adja ide nekem, apámuram, hanem menjen vele a piacra, ott egy vénasszony egy kakast árul, azt vegye meg! Ha egy pénzre tartja, adjon kettőt érte. Onnét menjen a szíjgyártóhoz 1 , annál van egy rongyos nye-regszerszám, vegye meg azt is! Ha egy pénz-re tartja, adjon neki kettőt érte!

Szegény ember: Megyek, fiam.

(Megy a piacra megvenni a kakast, nyerget. – Piaci hangulat, piaci jelenet: – Asszonybáb-mondóka.)

Mesélő: A sündisznó felnyergeli a kakast, felpattan rá, és úgy elnyargal, mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Bevágtat a boltos udvarára.

(Közben másik ház jelenik meg. Megszólal a xilofon.)

Sün: Hé, boltos uram! Nyissa ki az ajtót!

Boltos: (Meglepődik.) Jaj, Istenem, te vagy az?!

Sün: Én biz a, boltos uram! Emlékszik, mit ígért?

Boltos: Igaz, ami igaz, ami nem igaz, hazug-ság, neked ígértem a legszebb lányomat, s még három zsák pénzt. Itt a leányom, és még három zsák pénz. (A lány sír, rí, jajgat.)

Sün: Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket!

(Elindulnak. A gyerekek dúdolják a „Megrak-ják a tüzet” kezdetű népdalt.)

Mesélő: No bezzeg, a lány csak sírt, hullott a könnye, mint a záporeső. A boltos befogatott, a lányt és a pénzt vitte magával a sün. Egy-szer útközben kérdi a sün a lányt:

Sün: Hát te még mindig sírsz?

Lány: Sírok biz én, sírok is halálomig!

Sün: No, bizony ha sírsz, nem is lész az én fe-leségem! Eredj vissza apádhoz! (Elmegy a lány. Változik a szín, a palota. A gyerekek ének-lik a „Cifra palota” kezdetű népdalt.)

Mesélő: Telik-múlik az idő, mit gondol, mit nem a sündisznó, fölpattan a kakasra, s mint a sebes szél, elvágtat a királyhoz.

Sün: Emlékszik-e, hogy mit ígért, király uram?

Király: (Meglepődik.) Emlékszem, emlék-szem, bárcsak ne emlékeznék, inkább haltam volna meg. De hát amit mondtam, meg-mondtam, szavamat meg nem másítom!

(Kikiált.) Jöjjön be a három lányom! (Bejön a három lány.)

Király: Hallgassatok ide! Amikor az erdőből kivezetett a sündisznó, megígértem neki, hogy amelyiktek neki megtetszik, neki adom, és még ráadásul fele királyságomat is.

(A lányok megijednek.)

1. lány: De bizony én soha!

2. lány: De bizony én sem!

(Kirohannak.)

3. lány: (Szelíden megszólal.) Biz én akármi-lyen undok féreg, örömmel leszek az ő fele-sége, mert édesapámmal olyan nagyon jót tett.

Mesélő: Hej, Istenem, örül is, búsul is a ki-rály. Örült, hogy ilyen jószívű a lánya, búsult is, hogy ezt a jószívűt kell elveszítenie. A sün elindult a királykisasszonnyal. Már jó ideje mentek, amikor megkérdezte:

Sün: Hát te nem sírsz?

Lány: Nem én, ugyan bizony, miért sírnék?

Sün: Nem is félsz tőlem?

Lány: Nem én!

Mesélő: (Csengő – a csilingelés a csodát jelzi.)

És lássatok csodát! A sün abban a szempillan-tásban daliás királyfivá változott. Nagy lett az öröm, megölelték, megcsókolták egymást, és csaptak olyan vendégséget, lakodalmat, hogy híre ment hetedhét országban.

Magyar népmese alapján

1 szíjgyártó: bőrből való eszközöket készít