Page 22 - ezsterlanc_bori_egybe

20

A macskacicó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már mind házasodni valók voltak. Azt mondta az apjuk, hogy házasodjanak meg. Föllökött a levegőbe három pálcát, minden fiúnak a részére egyet, és azt mond-ta, kinek amerre esik a pálcája, arra kell mennie nősülni.

A nagyobbik fiúnak a grófkisasszonyok felé hullott a pálcája, a középső fiúnak a bá-rókisasszonyok felé, a legkisebb fiúé pedig egy sűrű erdő felé hullott.

El is indultak a fiúk, de a kisebbik nagyon búsult. Azon gondolkozott, hogyan tud ő menyasszonyt kapni az erdőben.

Ahogy ment, mendegélt az erdőben, talált egy kis macskacicót. A macskacicó folyton nyávogott utána. Azt mondja a királyfi: – Felséges királyapám azt tanácsolta, hogy errefelé jöjjek házasodni, de én itt nem talá-lok leányt.

Azt mondja a macskacicó:

– Ne búsulj, én elmegyek tehozzád! Addig nem tudott a királyfi hazamenni, amíg meg nem ígérte, hogy feleségül veszi a cicót.

___________________________________

A másik két testvére már otthon volt. Azok örültek, mert szép menyasszonyt kap-tak. Az apjuk kérdezte sorra, hogy kinek mi-lyen a menyasszonya. A legnagyobbik mondta, hogy az övé grófkisasszony, a köz-bülső mondta, hogy az övé bárókisasszony, a legkisebb azt mondta, hogy majd meglátják. Na, akkor a király azt parancsolta, hogy menjen el minden vőlegény a menyasszo-nyához, és hozzon egy szép virágcsokrot. A két nagyobbik fiú örömmel ment a menyasszonyához, de a legkisebbik nagyon búsult.

Mikor odaérkezett az erdő szélére, a cicó már várta. Látta, hogy nagyon búsul. Azt mondja neki:

– Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú ar-codat ne látnám! Mondd meg, miért búsulsz! – Hogyne búsulnék, mikor felséges király-apám azt parancsolta, hogy minden vőlegény vigyen a menyasszonyától egy virágcsokrot! Hát én a macskacicótól hogy vigyek? – Ne búsulj, csak feküdj le, és aludj! – mondta a cicó.

Akkor megkapart egy nagy odvas fát, és sok kis macskacicó jött elő. Egyik cicó ezüst-virágot hozott, a másik aranyvirágot, a har-madik gyémántvirágot, s a menyasszony összeillesztette mind egy csokorba.

A másik két királyfi már otthon volt, a ki-csi későre ért haza. A király azt mondta, hogy nagyon szép a csokor, mindenkié na-gyon szép, de a legkisebbé a legszebb. Kérdezték, hogy mondja már meg, ki a menyasszonya, de csak azt felelte, hogy majd meglátják.

Telt-múlt az idő, egy hét múlva újra azt parancsolta a király, hogy menjen mindenik a menyasszonyához, és hozzon egy kendőt. Elmentek a királyfiak, a két nagyobb nagy örömmel, de a kisebbik csak nagyon búsult. Mikor odaért az erdő szélére, a cicó már vár-ta. Azt mondja:

– Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mondd meg, miért bú-sulsz!