Page 45 - ezsterlanc_bori_egybe

43

gyobb kartonra rajzolt hollós címer jelezheti, hogy hol vagyunk.)

Varga: (Őszinte csodálattal.) De szép ez a pa-lota! Igaz, ilyen király meg is érdemli, aki sze-reti a szegényeket, sőt, a dolgos földművest jobban, mint például a kegyelmes bírókat!

Varga: (Odaér az első „kapuhoz”, az őr durván eléáll.) Jó napot, strázsa uram!

Első őr: Hohó, állj csak meg! Mit akarsz?

Varga: Királyunk színe elé szeretnék kerülni.

Első őr: Lassan a testtel, hékás! Azt hiszed, hogy a királyi palota amolyan átjáróház, aho-vá bárki, bármikor beteheti a lábát, és kedve szerint járkálhat benne?

Varga: Én nem sétafikálni jöttem, hanem ajándékot hoztam Mátyás királynak.

Első őr: (Kissé szelídebben.) Csak nem azt a pár csizmát, amit a kezedben szorongatsz? (Meg-vetően legyint.) Van a királynak éppen elég csizmája. Az udvari varga minden napra kü-lön készített neki egy-egy párat, tehát – (gon-dolkodik.) – ma kedd lévén, éppen a keddit hordja.

Varga: Ó, tudom én azt jól, hogy őfelsége nem szorul rá a portékáimra, de...

Első őr: Na, ide figyelj! (Ravaszul.) Egy fölté-tellel mégis beengedlek. (Lassan, tagoltan.)

Mehetsz, ha a jutalmat, amit majd a királytól kapsz, visszafele jövet velem megfelezed. Megígéred?

Varga: (Töpreng.) Nem csak megígérem, de szavamat is adom: strázsa uramé az esetleges jutalom fele!

(Ki a közönségnek, kicsit halkabban, de érthető-en.) Megbánja ezt még ez a hitvány, számító strázsa, tudom én!

Első őr: (Gorombán.) Mit motyogsz?! Lódulj, s ne feledd az adott szavadat! (Taszít is rajta egyet.)

Varga: Megyek, örömmel megyek. (Eltávozó-ban a közönség felé.) Hogy milyen emberek vannak a király közelében...! (A találkozás ha-sonlóan zajlik le, mint az első esetben.)

Második őr: Nem oda, hé! Elébb ide hozzám! Mit keresel ihol, mihaszna vargája?!

Varga: Ajándékot hoztam, instálom, őfelségé-nek! Bemehetek-e hozzá?

Második őr: (Ízlelgeti a szót.) A-ján-dé-kot? Aha..., ide fülelj! (Bambán néz, így gondolko-

dik.) Egy feltétel-lel beeresztelek.

Varga: (A közön-ség felé.) Nocsak, ez is feltételt szab. Már sejtem is, hogy mit...

Második őr: Ne motyorogj, hanem, mint mondtam, nyisd ki jól a füle-det! Szóval, ha a jutalmad felét, amit kapsz majd, visszafelé jövet nekem adod, ak-kor bebocsátalak.

Varga: (Gondolkodás nélkül.) Odaadom, itt a ke-zem, nem disznóláb!

Második őr: Csak nem gondolod, hogy paro-lázni fogok veled?!

Varga: (Ismét a közönség felé.) Csak azt mon-dom, megbánja még ez is a követelését...

Második őr: Ne sutyorogj a bajuszod alatt, lódulj inkább! És persze ne feledd az adott szavadat!

(Szünet. Mire a függöny felmegy, a tróntermet látjuk. A király éppen egy könyvet lapozgat, test-őrei merev vigyázzban állnak.)

Varga: (Szinte lábujjhegyen, megilletődve lép be.) Alázatos tiszteletem a magyarok igazsá-gos királyának!

Mátyás király: (Barátságosan.) Állj nyugod-tan, egyenesen jóember! Mondd, miért jöttél hozzám?

Varga: Ó, kegyes, nagy királyom, őszinte hálá-val tartozom neked. Egyszer igazságot szol-gáltattál nékem, s gondoltam, ha szerényen is, de illően megköszönöm. Tudom, hogy nem szorulsz rá, de mivelhogy varga a mestersé-gem, készítettem egy pár csizmát felséged-nek. A legjobb bőrökből! Itt a kezemben tar-tom őket, ni!

Mátyás király: (Átveszi, nézegeti, gyönyörkö-dik bennük.) Ne szerénykedj, te csizmadia! Ahogy elnézem: ez egy igazi remekmű. Nyomban fel is próbálom, s ha illik rám, kel-lően megjutalmazlak. (Fölpróbálja, sétálgat benne.) Mintha csak rám öntötték volna!