Page 46 - ezsterlanc_bori_egybe

44

Hadd kérdezzelek: mit kívánsz jutalmul?

Varga: Én biz’ felséges nagyuram, ha meg nem sértem: semmi mást, mint ötven jó bot-ütést, de a legerősebb hajdúja üsse!

Első és Második őr: (Felocsúdva, megdöbben-ve.) Ez meghibbant? Botütést jutalmul?!

Mátyás király: (Szintén csóválja a fejét.) Való igaz, szokatlan, rendkívül szokatlan a kíván-ságod. Sőt, egyedülálló! Ajándékként tőlem pénzt szoktak kérni!

Varga: De én – elnézést kérek a követelőzé-sért – mégis a botos jutalomhoz ragaszko-dom!

Mátyás király: Hát ha ennyire ragaszkodsz, ám legyen. Hívjátok a hajdúkat, hozzák ma-gukkal a derest, s a legvastagabb botokat!

Első és Második őr: Igenis, felség: hajdúk, deres és a legvastagabb botok!

(Rövid idő múlva visszaérkeznek, addig a király a csizmákkal foglalkozik, a varga pedig alaposan kö-rülnéz.)

Első és Második hajdú: Parancsolatjára, fel-séges királyunk, megjelentünk!

Mátyás király: (Nevetve.) Ezt az embert húzzátok deresre, aztán keményen mérjetek rá ötven botütést! (A két testőr vigyorog, a haj-dúk megragadják a vargát.)

Varga: (Kiáltva.) Egy pillanat, elnézést ké-rek, felség! Most jut az eszembe: nem engem illet az ötven ütleg!

Első és Második őr, Első és Második hajdú:

(Nagy hangon.) Ez a bolondját járatja min-denkivel, verjünk rá százat!

Mátyás király: Várjatok! Nem téged illet?

Varga: Nem, mert az úgy volt, hogy idejövet két őr is megállított, s mindkettő csak azzal a feltétellel engedett be, ha visszafelé egyiknek a jutalmam egyik, másiknak a jutalom másik felét adom majd oda. Így hát, én, mivel erre becsületszavamat is adtam, azonnal át is nyújtanám a hajdúk közreműködésével az ál-talam kért s elnyert jutalmat!

Mátyás király: (Nagyot nevet.) Nos, hallottá-tok, testőrök? Egyikőtök hozza az egyik őrt, másikótok a másikat! (Ketten el.) És amíg ők visszatérnek, addig téged valóban megjutal-mazlak, de most a furfangodért. Igazán jó mulatságot szereztél nekem.

(Egy zacskónyi aranyat nyújt át, a hajdúk már gyakorolnak, suhogtatják a botjaikat.)

Első és Második testőr: Jelentjük, itt va-gyunk, vagyis itt vannak!

Első és Második őr: (Tanácstalanul.) Miért méltóztattál hívatni minket, jó királyunk?

Mátyás király: Látjátok ezt az embert?

(A vargára mutat.)

Első és Második őr: (Egyszerre.) Látjuk!

Mátyás király: Hát nézzétek meg jól, mert derék ember! Most előttem akarja általadat-ni nektek az odaígért jutalom felét-felét. Örültök-e?

Első és Második őr: Ó, persze, hogy örü-lünk, köszönjük neki!

Mátyás király: (Nevetve.) A köszönet kicsit korai. (Röviden kivár.) Ugyanis ötven bot-ütést kért. Szépen elosztva meg is kapjátok. S jegyezzétek meg örökre: becstelen dolog a számítás!

Első és Második őr: (Megrökönyödve, rimán-kodva.) Kegyelmezz, urunk, árva fejünknek, vagyis a fenekünknek! Soha, soha többé...

Mátyás király: Csönd, anyámasszony kato-nái! Igaz, ami igaz ... Egy hajdú sem tud ötvenig elszámolni, s többször megfigyeltem már, hogy ilyenkor körülbelül hetvenet ütnek!

(Mindenki hahotázik, a két őrt lekapják a tíz körméről, ez a kép kimerevedik, aztán függöny.)

Magyar népmonda alapján dramatizálta

Balogh József