Page 100 - 7szinvirag_borito_sima.indd

kalapálásában. Ügyes volt a gyerek, a lus-taságot sem ismerte, Tóthék megszerették, mintha saját fiuk lett volna.

Múltak az esztendôk. A török kibékült a magyarral, vége volt a harcoknak.

Egy napon csak beállít Debrecenbe egy talpig poros, öreg török ember. Egyenesen a Tóthék portájára ballagott, és így kö-szönt be:

– Én Ahmed szabó vagyok, a fiamért jöttem vissza a messzi Isztambulból. Ahmed csak elsápadt, torkán akadt a

hang. Megismerte az apját. – Gyere, édes fiam, ér-ted jöttem!

Ahmed engedelmesen felállott, letette a kalapá-csot, letette a bôrkötényt, aztán anélkül, hogy egy szót szólt volna, elindult az apja után.

Tóth Márton uram csak nézett utána, aztán keserûen fölsóhajtott: – Hálátlan törökje! Még csak meg se köszönte, hogy fölneveltük.

Tóthné napestig sírt, mintha az édesfiát vesztette volna el.

– Már azt hittem, hogy sohase megy el tôlünk! – sírdogált.

– Nem érdemli me hogy búsuljunk utána dörmögte Tóth uram. Megint elszaladt eg pár esztendô.

Acsizmadiamûhelyb üresen állott Ahmed gömbölyû kis széke. Egyszer korán reggel, amikor Tó uram benyitott a mûhelybe, a gömböl széken csak ott látja ám Ahmedet, ami szorgalmasan kalapál egy csizmán. A derék csizmadiamester megdörzsöl a szemét:

– Anyjuk! – kiáltott a feleségére. – Gy re csak elô, mert azt hiszem, hogy álm dom. Ahmed visszajött.

Tóthné is elôsietett a konyhából. – Ahmed! – kiáltja ô is. – Hát hogy k rültél vissza?

A fekete szemû fiú így felelt:

– Nem tudok én már török lenni! M gyar lettem itt Debrecenben. Nem tud én már más levegôt szívni, mint a debr cenit. Azért ha megengedik, hát most m örökre itt maradok.

Ott is maradt Ahmed Debrecenbe Olyan jó dolga volt, hogy sohase kívá kozott vissza Törökországba.

Krúdy Gyu

A török idôkre emlékeztetô szólások

Meglesz a törökök húsvétján. Sohasem lesz meg.

Megverte a törökök átka. Rossz szomszédja van, vagy mindig csak veszekszik.

Úgy bánik vele, mint török a rabjával. Kíméletlenül, durván bánik vele.

Nem hajt a török. Nincs értelme sietni.

Kialudná a törököt a várból. Nagyon szeret aludni.

98