Page 99 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Buda várából 1686-ban kiverték a törökö-ket. Hanyatt-homlok menekültek a messzi Törökország felé. A hosszú török uralom-nak egyszerre vége lett. A budai házak üresek voltak. A papucskészítô otthagyta kaptafáját, a katona a kardját, Ahmed, a török szabó az ollóját.

A török szabó fia, a kis Ahmed az ost-rom alatt elbújt egy mély budai pincébe, azért nem tudtak ráakadni szegény megré-mült szülei.

Mikor elmúlt a csetepaté, a kis Ahmed elôbújt a pincébôl, és sírva nézegetett kö-rül az idegen emberek között. Azok pedig nem sokat törôdtek a síró-rívó kis török-kel, csak jó sokára vette észre Tóth Már-ton uram, a híres-nevezetes debreceni csizmadia, aki feleségével éppen Pestre jött a vásárra. Merô kíváncsiságból elment az asszonnyal megnézni a visszafoglalt Budát, és csendesen nézelôdtek a törö-kössé vált magyar városban.

– Hát te ki fia vagy? – kérdezte Tóth Márton uram, és elkapta a menekülni akaró kis török bô nadrágját.

A kis török megtanult annyit Budán magyarul a pajtásaitól, hogy értelmesen tudott válaszolni. – Ahmedé, a szabóé.

– Hát az apád hol van? – kérdezte Tóth Márton.

– Hát az édesanyád? – kérdezte Tóth Mártonné.

A gyerek a kezével a távolba mutatott. – Elmentek arra, messze... Sohase jön-nek többé vissza.

Tóth uram meg-nézte elölrôl-hátulról a fekete szemû fiút. Aztán az asszonyra

esett a tekintete. Tóthné elértette az ur gondolatát.

– Igaza van, apjuk – mondta. – Ká volna szegény gyereket itt elpusztuln hagyni. – Nekünk is van otthon négy. – Ahol négy van, ott elfér az ötödik i – mondta csendesen Tóth.

– Ha lesz kedve a csizmadiaságra, mé derék magyar ember válhatik belôle – fe jezte be Tóth Márton. – Gyere velünk, Ah med!

A kis török az asszony szoknyájába ka paszkodott, aztán apró, gyors léptekke baktatott mellettük lefelé Budáról, á Pestre, ahol a Tóth Márton uram szeker állott.

– Csizmát ugyan nem adtunk el, de vi szünk haza gyereket – mondta Tóth uram amint a szekéren elhelyezkedett.

– Elôször is megkereszteljük a kis po gányt – mormogta Tóthné. – Majd a nagy tiszteletû úr elvégzi a dolgot.

A szekér pedig gurult Ahmeddel és Tó thékkal Debrecen felé. A kis török kerekr nyitott szemmel nézegette az ismeretle magyar alföldi tájat. Egyszerre feltûnt távolban a híres debreceni kettôs torony. – Mindjárt otthon vagyunk – mondt Tóth Márton.

Így került a kis török Budáról Debre cenbe, ahol hamarosan felkötötte a kö tényt és segített nevelôapjának a csizm

Hallottad-e,

hogy a törökök majdnem százötven évig „vendégeskedtek” Magyarországon A hosszú idô alatt a végvári vitézek derekasan helytálltak, de többször alulmarad tak a hatalmas török túlerôvel szemben. A harcokban sok magyar vitéz vesztett életét. 1686 nyarán elérkezett az ideje a törökök végleges kiûzésének. Az orszá fôvárosa, Buda is az ellenség kezén volt. Mintegy három hónapig tartó ostro után, szeptember 2-án sikerült a várat visszafoglalni.

A kis török