Page 98 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A török basa

Akkor történt, amit most elmondok, ami-kor a török volt az úr Magyarországon. Valamelyik nagy háború után a törökök visszamentek hazájukba. Amerre elhalad-tak, falukat, városokat gyújtottak fel. Fér-fiakat, asszonyokat, de még gyerekeket is rabszíjra fûzve hurcoltak el a szomorú fogságba.

Így került Törökországba egy kisfiú is, akit egyenesen a török császár palotájába vittek. A török császár megszerette az ügyes kisfiút, katonának nevelte, s az Isten úgy felvitte a dolgát, hogy basa lett belôle. Telt-múlt az idô, megházasodott az egykori magyar fiú, s az Isten megáldotta egy gyerekkel. No, ha megáldotta, dajka is kellett a gyermek mellé. Mikor éppen daj-kát kerestek, arra vetôdött egy öreg ma-gyar asszony. A basa mindjárt felfogadta dajkának. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy jól vigyázzon a gye-rekre, még a szél fúvásától is ôrizze, mert különben így meg úgy, kerékbe töreti. Hiszen dajkálta is az öregasszony, ahogy tôle kitelt. De egyszer a gyermek megbetegedett, sírt éjjel-nappal, és nem tudta elcsitítani.

– Istenem, Istenem – tûnôdött magá-ban –, mivel tudnám elcsitítani ezt a gyer-meket! Hiszen ha meghallja az apja a sírá-sát, vége az életemnek.

Mit gondolt magában, mit nem, elke dett énekelni a kisgyermeknek.

Csicsíja, babúja, szép török fiúcska! Nekem is volt egyszer szép kicsi fiacskám, elvitte a török szép piros hajnalban, hajnalhasadásban. Most is megismerném, ha elébem jönne – karja fehérjérôl, fehér szemölcsérôl.

Hallja a dalt a basa felesége, aki ért magyarul. Szalad az urához, s mondj hogy mit énekel a dajka.

– Ez az én édesanyám! – kiáltotta basa, s szalad ki az asszonyhoz.

– Anyám, édesanyám, nézzen a sz membe, megismer-e engem?! Felelt az asszony:

– Megismerlek karod fehérjérôl, feh szemölcsödrôl.

S ott mindjárt felgyûrte az inge ujját basa, és ím, rajta volt a karján a fehér sz mölcs. Uram teremtôm, volt öröm! Eg más nyakába borultak, vége-hossza ne volt az ölelésnek, csóknak. Így volt, igaz volt.

Magyar népmon

96

Egerben, egy várhoz közeli házban élt az író 1897 és 1922 között. Azért választotta ezt az épületet, mert ablaka az egri várra tekintett, amelynek dicsô múltja élénken foglalkoztatta képzeletét. Itt született az Egri csillagok címû mûve is. A „hazaszeretet regénye” a 16. század törökellenes harcainak állít emléket.

A ház elôszobája egyben könyvtárként is szolgált. Gárdonyi könyveinek száma megközelítette a tízezret. A hálószoba otthonos, egyszerû. Itt szinte minden bútordarab az eredeti helyén maradt. A tágas dolgozószobában tetôvilágítás biztosította a fényt a nyugodt munkához, ugyanis az abla-kok napközben zárva voltak. Az itt látható nagy íróasztalnál sok értékes alkotás született. A kisebb faragott íróasztalnál írta az Egri csillagok at. A festmények, tájképek jelzik, hogy Gárdonyi szívesen festett. A vitrinekben láthatók még az író titkosírásos jegyzetei is. A kertben bronzszobra áll.

Gárdonyi Géza Emlékmúzeum