Page 112 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Ôsz Tél

Tûz színe, vér színe falevélen.

Kosaramba alma hull, ha elérem.

Jég roppan, kéreg hasad, ághegyen rügyek.

Lágy mosollyal törj vasat, édes kikelet.

Patkó szaporáz, szikrázik a jég, hasig érô nagy hidegb pendely nem elég.

Aszfaltút hevül, rezgô víztükör, tûzgolyó a Nap, forrón tündököl.

Nyár Tavasz

Buda Ferenc

Az erdô ébredése

110

Amikor még február fagyos csizmái ko-pognak a hegyeken, s az öregedô tél ön-magáról dúdol jeges nótákat a fenyôknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar. A mezôkön bogarászó varjak felnéz-nek a felhôkre, hogy valahonnan délrôl nem hoztak-e valami üzenetet.

Mert ilyenkor már van valami a levegô-ben.

S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdô. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fé-süli az erdôt. Egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fehér csillagszemét a hóvirág. A fehér szín után jön a sárga, a hóvirág után a déli domboldalakon szinte nevet-nek a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyan-olyan színû kis virágai.

És ha felsüt a nap, az öreg erdô mélyén mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az elsô vándor, a vadgalamb. A mókusok kidörgölik szemükbôl az ál-mot, a harkály elhallgat kopogtatásával a beteg fák mellkasán. A patak száradó part-ján vidáman futkos a barázdabillegetô – aki most érkezett külországi útjáról. A föld-ben megmozdulnak a giliszták és egyéb

dermedt férgek, a hangyabolyban akkora sürgés-forgás, mintha vásárra készülnéne A tavak hideg téli kékje meleg barnára v lik, s a halak megmozdulnak iszapágyu ban, ahová még októberben feküdtek. És ekkor megjelenik a harmadik szín a erdôn: a kék. Még csak itt-ott elbújva bokrok meleg szoknyája alatt, de körülött édes illat omlik a földre, és szerényen szé néz kék szemével a tavaszodó világban: a ibolya.

Álmos tántorgással kirepülnek az els méhek is.

Búg a galamb, dongnak a méhek, esté ként óvatosan megszólal már a feketerig és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkáj Eközben múlnak a napok.

Eltûnik a hóvirág, megfakul az iboly a fûz barkái helyett leveleit suhogtatj már a szél, és hozzák, egyre hozzák a t vaszt az érkezô vándorok.

A nyír már zöldben pompázik, az ut kat benôtte a fû, a vágásokban mérgese ágaskodik a csalán, és száll a dal, készü nek a fészkek.

Csupa fény minden, csupa égig száll dal.

Az erdô felébredt.

Fekete Istvá