Page 126 - 7szinvirag_borito_sima.indd

124

A mézelô méh

Kôbe vésett ókori írások, mi több, az ôsember egyik barlangrajza is bizonyítja, hogy elôdeink bizony már nagyon-nagyon régen mé-hészkedtek.

Eleinte a méz és a viasz miatt tartották mesterséges odúkban e csöpp állatkákat. Késôbb más termékeiket is hasznosítot-ták, mint például a pempôt 1 , a propoliszt 2 , de még a fullánkja mérgét is. Évezredeken át a méz volt a legfontosabb ételízesítô, a viaszból pedig gyertyát készítettek. A faodúk helyett az ember késôbb szal-mából, gyékénybôl font kasokat méhei számára. Majd a múlt század közepén eze-ket is felváltották a kaptárak.

A méhek rajban, úgy is mondhatnánk, hogy családban élnek. A család feje az anya, aki az egyetlen nôstény a rajban. A méhanya négy-öt évig él, és nincs egyéb dolga, minthogy szüntelenül petéket, azaz tojásokat tojjon. A hímeket heréknek hív-juk. Egy kaptárban több száz él a dolgo-zók által gyûjtött mézen. Ôsszel a dolgo-zók megölik ôket. A nektárt és a virágport gyûjtô dolgozók száma több tízezer is le-het a családban. Meglepôen rövid ideig él-nek, mindössze 5-6 hétig. Csak azok vé-szelik át a telet, amelyek ôsszel keltek ki.

Ezek aztán tavass nkáh látnak.

Améhanya által lerakott petékbôl elô lárvák lesznek, melyeket a dolgozók szo galmasan etetnek. Mikor kifejlôdnek, s anyabölcsôben is felnô az új anya, a ka tár régi lakói elhagyják lakóhelyüket. K rajzanak. Csakúgy hemzseg a sok rov egy csomóban a levegôben, míg az an egy alkalmas faágra le nem száll. Ekkor dolgozók is sorra letelepszenek melléje, úgy csüngenek alá az ágról, mint egy ór ási szôlôfürt. Ilyenkor nem jó a közelük menni, mert igen mérgesek, s a kíváncsi kodókba szúrják a potrohuk végén le fullánkot. Ám a méhész nem nagyon ij meg tôlük. Odamegy a rajhoz, besöpri izgatott társaságot egy kasba, s viszi ôk új lakásukba, a friss, tiszta kaptárba. megy az élet tovább.

A méhek beszéde, a „táncnyelv” a le csodálatosabb dolgok közé tartozik a vil gon. Megfejtéséért egy osztrák tud 1973-ban Nobel-díjat kapott.

Csicsay Alaj Részlet az Elôdeink állatai címû könyvéb

Isten már megteremtett mindenfélét. Ki-rendelte az ennivalót is minden állatnak. A méhecskének adta a legjobb eledelt, a mézet. Az ember rájött erre, de rájött a medve is, s ott rabolták el tôle, ahol tudták. A méhecske elment panaszkodni Isten-hez. Ô hiába dolgozik, küzd, ha így meg-rabolják. Azt kérte, hogy legyen a csípése halálos. Pusztuljon el, akit megszúr, aki

meg akarja fosztani ôt a fáradságos megszerzett eledelétôl. Rászólt az Úristen:

– Hallod-e, méhecske! Azt kapod, a másnak kívánsz. Ha megszúrsz valak halj meg magad is!

Azóta, ha megcsíp valakit a méhecsk beleszakad a fullánkja, s ô meghal utána

Népmon

1 pempô: pépes étel, méhpempô

2 propolisz: méhszurok

Legenda a méhecskérôl