Page 147 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A világon senki másnál

nem oly jó, mint nagymamánknál, virítanak a virágok,

kapunk ott sok finomságot.

A nagymama mindig mesél, nap nevet ránk, szeret a szél, szavaiból százszor szôtten csoda csillan a mesében.

Mert ô unos-útja során átsétált a mesék honán, mesés mezôk súgták neki, hogy kell csodát teremteni.

Arvid Lydecken Kiss Dénes fordítása

Fûzzünk lombot szép füzérbe, rakjunk rózsát közepébe. Kész van már a szép füzér, rózsa díszlik közepén.

Jó pajtások sorba álljunk, tarka füzértáncot járjunk! Aki velünk táncot jár, röppen, mint a kismadár.

Füzért fûzzünk egyet, százat, így köszöntsük jó anyánkat! Énekszóra táncolunk, néki zengjen szép dalunk!

Rózsadíszes lombfüzérre süssön a Nap tiszta fénye! Aranysárga napvilág, homlokunkon boldogság.

Weöres Sándor Részlet

Nagyanyó fürge, mint a csík.

Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik.

Bizony fürge, mint egy kisleány:

délelôtt fôz, varrásba fog délután.

Vajon nagyanyó mit gondol,

míg lábánál cirmos alkony dorombol?

Gyûszûjével a fényes tû föl-leszáll,

nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra visszamosolyog:

„Surranj, selyemfonalacskám, sok még a dolog!”

Rákos Sándor

Füzértánc

Nagyanyó

A nagymamánál