Page 170 - 7szinvirag_borito_sima.indd

168

Egyenesen rám nézett, mintha engem várna, aztán riadtan körülkémlelt, hátha meglátja valaki. Nem járt arra senki. A kis-fiú rám hunyorított, és intett: – Gyere.

Nem ellenkeztem, tudtam, hogy nagyon fontos dologról van szó, és utána indultam. A kapu mögött kavicsos út ágazott ketté, az egyik ág szürke kôlépcsôhöz vezetett, melyen a házba lehetett bejutni, a másik pe-dig a haragoszöld, elvadult kertbe vitt. Kö-zépen hatalmas gesztenyefa trónolt. A kertbe mentünk. Lábujjhegyen, hogy ne csikorogjon a kavics. A kisfiú idônként hátrafordult, rám nézett, és a szája elé tette az ujját: – Pszt!

A kert hátsó végében egy régi-régi pajta állt. Faláról nagy foltokban lehullott a va-

kolat, és fazsindelyes tetejét is jól megt pázta az idô. Nagy, kétszárnyú deszkaajta is kopott volt, és töredezett, széles rések t tongtak rajta. Az egyik szárnya kissé elôr dôlt, mintha el akarna hasalni.

Megálltunk. A kisfiú intett, hogy hajo jak hozzá közelebb, és halkan ezt suttog a fülembe:

– Nézz be! Itt van az oroszlánom. Bekukkantottam a résen. A pajtába kirojtosodott karosszékben egy nagy öreg oroszlán ült. Orrán fekete keret pápaszemet viselt, és újságot olvasott. – A szemüveget csak nagyzási hóbor ból teszi föl – súgta a kisfiú –, nincs ben üveg. Különben nagyon rendes ör oroszlán. Bruckner Szigfridnek hívják.

Lázár Erv

Micimackó – Micimackó kuckója

Részletek a meseregénybôl

Elsô fejezet,

amelyben bemutatnak bennünket Micimackónak és a méheknek, mellékesen a könyv is elkezdôdik

(…) Egy napon, mikor kint sétált az erdô-ben, egy tisztásra ért, és a tisztás közepén állt egy jókora tölgy, és a tölgy koronájá-ból hangos döngicsélés és zümmögés ütötte meg a fülét.

Micimackó letelepedett a fa alá; man-csai közé fogta a fejét, és gondolkozni kezdett.

Így kezdte: „Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngi-csélés van meg zümmögés, és az nem je-lent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy va-laki vagy valami döngicsél, illetve züm-mög, és amennyire az én mûveltségem

futja, az egyetlen elképzelhetô ok, a valakit döngicsélésre, illetve zümm gésre indíthat, abban a tényben leli m gyarázatát, hogy az illetô egy m hecske.”

Azután még hosszasan gondolkozo és így fejezte be:

„Ami pedig azt illeti, ha valaki m méh, ezt a minôségét arra szokta felhas nálni, hogy mézet készítsen.” Ezek után felállt, és így szólt:

– A mézkészítésnek pedig egyetlen é telmes okát és célját abban látom, ho én a mézet megegyem.

És már kapaszkodott is a fára. És kapaszkodott, és kapaszkodott, kapaszkodott, és miközben kapaszkodo egy kis dalt dúdolt csak úgy, saját mag nak.

Ez a kis dal így hangzott: