Page 172 - 7szinvirag_borito_sima.indd

170

Tra-la-la, tra-la-la, tra-la-la, tra-la-la, pritty, pretty, prütty.

Egyszerre csak egy homokbuckához ért, és ebben a homokbuckában nagy lyuk tátongott.

– Aha! – mondta Micimackó. (Pritty, pretty, prütty.) Ha hézagos mûveltségem nem hagy cserben, akkor ez a bucka Nyu-szit jelenti, a Nyuszi pedig Jó Társaságot és valami harapnivalót jelent. Tehát: Lehajolt, bedugta a fejét, és kiáltott: – Itthon vannak, kérem szépen? Horkanó zaj támadt belülrôl, aztán csönd lett.

– Azt kérdeztem, kérem szépen, hogy itt-hon vannak-e? – ismételte Micimackó han-gosan.

– Nincsenek! – válaszolt egy hang, és még hozzátette: – Ne tessék úgy ordítani! Nem vagyok süket! Micimackó tûnôdött.

– Senki sincs odabent? – kérdezte. – Senki.

Micimackó kihúzta a fejét a nyílásból; kicsit gondolkodott.

„Ez nem stimmel. Valaki csak bent van, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, an-nak valakinek lennie kell.”

Így hát újra bedugta a fejét, és folytatta a társalgást:

– Hé, Nyuszi! Te vagy az?

– Nem – mondta Nyuszi, megváltozt tott hangon.

– Ez nem a Nyuszi hangja?

– Nem hiszem – mondta a Nyus – Legalábbis nem annak volt szánva. – Vagy úgy – jegyezte meg Mackó. Kihúzta a fejét, gondolkodott, megi visszadugta.

– Volna-e olyan szíves tehát megmo dani, hol van Nyuszi?

– Micimackó barátját látogatta meg... – De hisz az Én vagyok! – mond Mackó nagyon csodálkozva. – Ki az az Én? – Micimackó.

– Bizonyos ön ebben? – kérdezte Ny szi, maga is elbámulva.

– Egész bizonyos – mondta Mic mackó.

– Akkor hát bújjon be!

Micimackó néhány erôteljes tekergé sel benyomult a helyiségbe.

– Megállapítom – mondta a Nyuszi, v gignézve barátján –, hogy úgy van, aho mondja. Ez csakugyan Te vagy. Szervus Örülök a szerencsének. – Hát mit gondoltál?

– Tudod, sohase lehet biztosan tud Ismered az Erdôt. Az ember nem bocsá hat be mindenkit a lakásába... Nem árt e kis elôvigyázat. Parancsolsz valami h rapnivalót?

Micimackó ilyenkor, reggel tizene óra felé, mindig parancsolt valami hara nivalót, így hát jólesett látnia, hogy Ny szi tányért és bögrét szed elô, s amik megkérdezte: – Mézet vagy tejet? – gyo san és izgatottan megjegyezte, hogy min kettôt, aztán hozzátette, nehogy túl moh nak gondolják: – Kenyér nem kell. – Mo egy darabig egy szót se szólt... Végül el gedetten dúdolva felállt, barátságosan p rolázott Nyuszival, és kijelentette, ho mennie kell.

– Ilyen hamar? – kérdezte Nyuszi u variasan.