Page 173 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Még maradhatnék éppen, ha Te... – habozott Micimackó a zsírosbödön felé pislogva.

– Ami azt illeti – mondta a Nyuszi –, magam is indulóban voltam.

– Akkor hát megyek. Isten áldjon meg!

– Isten veled! Remélem, jóllaktál. – Mér, van még valami? – csúszott ki Micimackóból.

Nyuszi elrakta a terítéket, és kissé hû-vösen ennyit mondott: – Nincs.

– Nem úgy gondoltam – mondta gyor-san Mackó. – Hát akkor szervusz. Most már sietnem kell.

És már lódult is neki az ajtónyílásnak, mellsô lábait kidugta, a hátsókkal neki-feszült, s egy percre az orra ki is került a szabadba.

Aztán a fülei... aztán a két mancsa... aztán a vállai... aztán...

– Segítség! – ordított Micimackó ud-variasan. – Azt hiszem, jobb, ha vissza-fordulok.

– Annál is inkább – mondta Nyuszi –, mert magam is szeretnék kijutni.

– De nem megy ám! – mondta Mici-mackó. – Teringette!... Illetve azt akar-tam mondani: Segítség!

Nyuszi hirtelen meggondolta magát, s mivel lakásának volt még egy másik ki-járata, gyorsan kiosont rajta, megkerülte a buckát, odaugrált Mackóhoz. – Bennragadtál? – kérdezte.

– Azt éppen nem – vetette oda Mici-mackó fölényesen. – Csak pihenek itt egy kicsit... Tûnôdöm és dudolászok. – No, add ide a mancsod!

Micimackó kinyújtotta mancsát és Nyuszi rángatta, és rángatta, és rángatta. – Bú! – mondta Micimackó. – Ez fáj. – A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi –, hogy be vagy szorulva. – Ez mind attól van – jegyezte meg Micimackó kissé idegesen –, hogy ezek-nek a modern lakásoknak nincs elég szé-

les kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijára tok nem elég szélesek.

– Ez attól van – mondta Nyuszi kere ken –, hogy telezabáltad magad. Akarta is mondani, csak nem szeretem figyel meztetni a vendéget, hogy egyikünk túl ságosan sokat eszik. És az az egyikün nem én voltam. De ezen most kár vitat kozni, elfutok Róbert Gidáért.

Róbert Gida az erdô másik sarkában la kott, s amikor Nyuszival megérkeztek a tet színhelyére, csak annyit mondott magában „Csacsi öreg medvém!” – De anny szeretettel, hogy mindenki reménykedn kezdett.

–Azon tûnôdöm – fogadta ôt Mackó, erô sen szuszogva –, hogy Nyuszi barátunk soh nem használhatja többé ezt az ajtót. Ôszinté szólva ez nagyon rosszul esne nekem. – Nekem is – tette hozzá Nyuszi. – De igenis – jegyezte meg Róber Gida. – használhatja.

– Annál jobb – mondta Nyuszi. – Ha nem tudunk kiráncigálni, vissz fogunk tolni.

Nyuszi gondolkodva simogatta pofa szakállát, aztán kifejtette, hogy amennyi ben Micimackót sikerülne is visszatolni ô a maga részérôl, természetesen, mindi szívesen látja barátját házában, de há