Page 174 - 7szinvirag_borito_sima.indd

172

mégis... úgy van az a világban, hogy egyik ember a fák tetején lakik, a másik pedig a föld alatt, ez a dolgok szabályos rendje, tehát a maga részérôl...

– Úgy érted, hogy sose kerülök ki többé? – mondta Micimackó sértôdötten. – Úgy értem – mondta Nyuszi, és Ró-bert Gida is helyeslôen biccentett. – Akkor csak egyet tehetünk. Meg kell várnunk, amíg újra lesoványodsz.

– Meddig tart az? – kérdezte Mici-mackó szorongva.

– Gondolom, egy hét elég hozzá. – Csak nem akarjátok, hogy egy hetet töltsek ebben a helyzetben?

– Mit tegyünk? Nem megy másképp. – Majd felolvasunk neked – mondta Nyuszi gyöngéden. – Remélem, nem áll be közben havazás. És miután ilyenfor-mán hosszasabban idôzöl vendégszeretô házamban, remélem, nincs kifogásod el-lene, hogy hátsó lábaidat törülközôtartó-nak használjam, közben úgyse használod ôket semmire, nekem meg nincs hová akasztani a törülközôimet.

– Egy egész hét! – mondta Micimackó bánatosan. – És mi lesz a koszttal? – Attól tartok, errôl szó se lehet – mondta Róbert Gida –, hiszen éppen arról van szó, hogy lefogyj... De majd felolvasunk neked! Szegény Mackó sóhajtani kezdett, de nemigen tudott, mert be volt szorulva, és egy könny gördült ki a szemébôl, de csak ennyit mondott:

– Igen ám, de van-e olyan könyved, amelyik meg tud vigasztalni egy „Beékelt Mackót az ô Nagy Megszorultságában”?

Így hát egy héten át Róbert Gida effaj könyveket olvasott fel szegény Mic mackó észak felé nézô mellsô feléne miközben Nyuszi nemcsak törülközôt, mindenféle más kimosott holmit rakodo a dél felé nézô hátsó lábaira.

Micimackó szegény már olyan karcs nak érezte magát, mint egy núbiai tá cosnô. És a hét végén egy este Róbe Gida így szólt: „Gyerünk!”

És megragadta Micimackó mell mancsait, és Nyuszi megragadta a háts kat, és Nyuszi minden rokona, barátja üzletfele segített, és mind együtt ránga ták és húzták és tolták.

És hosszú ideig Mackó csak ennyit t dott mondani: – Bu!

És egyszerre csak ezt mondta: – Jaj!

Aztán még ennyit mondott: – Hop – Mint mikor a dugó kijön a palackból. És Róbert Gida és Nyuszi, és Nyus barátai, rokonai és üzletfelei hátrabuktak És Micimackó hegyükbe esett, szabadon Gyors és határozott köszönetet bicce tett, aztán nyugodtan folytatta sétáját erdôn keresztül, elégedetten dudorászva

„Tralala, tralala, pritty, pretty, prütty.”

De Róbert Gida szeretettel néze utána, és csak annyit mondott: – Csacsi öreg medvém!

A. A. Mil Karinthy Frigyes fordítá