Page 22 - 7szinvirag_borito_sima.indd

20

Volt egyszer egy asszony, aki olyan ma-kacs volt, hogy akármit is mondott az ura, mindenre csak azt mondta: „Én biza, azért is”. Kitapasztalta ezt az ura, s mindjárt visszáját mondta annak, amit akart. – Te asszony – mondta neki reggel –, nehogy nekem feltarisznyálj, mert bizony isten megjárod!

– Én biza, azért is! – mondta erre az asszony, s feltarisznyált.

– Te asszony – mondta, amik elindult –, nehogy megtedd, ho kigyere hozzám a mezôre s eb det hozzál! S ha jönnél is, cs csi széket nehogy ki merj hozni Én biza, azért is! Én biza, azért i khogy délbe’ kimegy az asszon z ebédet s a kicsi széket. e asszony, nehogy letedd nékem zéket s ráülj! n biza, azért is!

e asszony, nehogy hátrább találj n a kicsi széken!

n biza, azért is! – mondotta az as s hátrább tolta a széket. S menn mondta, hogy ne tegye hátráb annál jobban megtette. Addig és addi amíg beléesett az árokba. Az ördög é pen ott volt az árokba’, az asszony ann a hátára esett. De az nem tudta az as szony fortélyát. Futott vele, s kérte, k nyörögte.

– Szállj le, asszony! Szállj le, asszon – Biza, még azért se!

Meddig futott vele, tán még most fut, ha bele nem fáradt.

Erdélyi népme

Tudod-e, mit jelent? Fittyet hány.

Arra az emberre mondjuk, aki semmibe veszi a másikat, rá se hederít. Régen gazda „fittyet vetve” hívta a kutyát. Amikor a nevét kimondta, középsô és h velykujjával csettintett egyet. Hasonló mozdulattal fejezték ki elôdeink, ha val kit vagy valamit semmibe vettek. „Ennyit sem ér!” – mondjuk ma is, és közb egy ujjmozdulattal fittyet hányunk.

Én biza, azért is!