Page 21 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Találd ki!

Erdôn oson, völgybe vág, füle szôrös, foga bárd, áldozata számos, erdei mészáros.

Kertünk végén pici kas, benne ezer szorgalmas, sárga bundás, fürge munkás

épít viaszpalotát, mézraktárt magának.

Megy a katona a vá csupa nyílvesszô a háta.

Bundám van és hosszú bajszom, szimatolok, ritkán alszom. ha hegyezem fülemet, anyámtól jön üzenet: Azt üzeni, hogy lapuljak, zörgô avar alá bújjak, fussak, fussak, fussak el, míg az erdô el nem nyel.

A teknôs és a nyúl

Hetvenkedve szaladgált a nyúl a mezôkön. „Fülemet rá, futásban nincs, aki legyôzzön! Nos, ki áll ki velem? – szólt. – Kezdôdjék a tor Nagy szerényen a teknôs: „Megpróbálom” – m „Te? – kacagott föl a nyúl. – Volna hozzá mersz Nem elég a hátadon házadat cipelned?

Velem futna versenyt egy ilyen lomha 1 jószág?” „Akkor is – szólt a teknôs – vállalom a próbát.” Körülállja a pályát a közönség: „Rajta!” Kocogni kezd a teknôs. Nevet a nyúl rajta, párat ugrik, van már vagy fél pálya elônye. „Buta teknôs!” – gondolja: csúfot ûz belôle. Megáll, nézi gúnyosan, hogy izzad a másik, majd lehever, mintha ágy lenne csak a pázsit, nyújtózkodik, hunyt szemmel fekszik hason, há s addig színlel alvást, míg elnyomja az álom. Azalatt a teknôs csak lépked lankadatlan, elcsoszog a szunnyadó nyúl mellett is lassan, s mire a nap az erdô fái mögé csúszik, holtfáradtan bár, de már a cél elôtt kúszik. Hûsebb lesz a levegô, fölriad a nyúl rá. Rémültében fölugrik, nagyot rikkant: „Hurrá!” S rohan. – Késô! Így jár a hetvenkedô néha: henceg, s még a teknôs is elôtte ér célba.

La Fontaine Rónay György fordítása

1 lomha: nehézkes, lassú mozgású