Page 24 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Mikkó és a makaróni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy édesanya, annak volt egy nagyocska fia, azt Mikkónak hívták. Egy szép napon az asszony makarónit fôzött, és közben így szólt a fiához:

– Szaladj ki, fiam, a rétre, vágj le gyor-san egy kis füvet a kecskének! Majd meg-ebédelsz, hogyha visszajöttél.

Mikkónak semmi kedve nem volt ka-szálni, elôbb meg akarta enni a makaró-nit. Édesanyja megígérte neki, hogy félre-teszi a részét, csak menjen, és kaszáljon gyorsan.

A makaróni közben megfôtt, de Mikkó nem jött. Az édesanyja éhes volt, evett be-lôle egy kicsit. Nem volt nagy az egész makarónis tál, mert Mikkó és az édesanyja nagyon szegények voltak. Amikor a jó édesanya látta, hogy csupán egy szál ma-

karóni maradt a tálban, pedig ô maga alig evett, gyorsan elôkereste kis marad zsírját, rácsorgatta, egy kis száraz sajtot megreszelt, és rászórta, hogy minél töb nek lássék az étel, és minél jobb ízû l gyen, mire fia hazajön. Mert az édesan nagyon szerette egyetlen fiát.

Mikkó hazajött, gyorsan lerakta a sz nát, és szaladt a konyhába. A tál ott volt tûzhely szélén, melegre tette a jóság édesanya. Mikkó belekukkantott, és e húzta a száját. Azt kérdezte: – Csak ennyi van?

– Csak ennyi, édes fiam – mondta anyja.

– Ez nem kell – mormogta Mikkó du cásan, hátat fordítva édesanyjának és makaróninak.

Erre azt mondta az édesanyja a botna

22