Page 28 - 7szinvirag_borito_sima.indd

26

Mesélô: Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt, a szá-mukat is alig tudta. Azzal kereste a kenyerét, hogy eljárt halászni. Az egyik napon aztán va-lami furcsa akadt a hálójába.

Szegényember: Nini, egy karika! Mit kezdjek vele? Ezt nem tehetem az asztalra ebéd helyett! De a gyermekeim biztosan örülnek majd neki, hát csak elviszem ma-gammal.

Mesélô: Azzal hazaindult a halász.

1. gyerek: Mi finomat hozott ebédre, édesapám?

2. gyerek: De hiszen ez nem is hal!

3. gyerek: Jaj, de jó, lesz mivel játsza-nunk!

Mesélô: S már futottak is boldogan, gurí-tották a karikát. Kis idô elteltével szalad a halászhoz a legidôsebb fia.

4. gyerek: Idenézzen, édesapám! A sok gurítástól kifényesedett a karikánk!

Mesélô: Nézi, nézi a halász a karikát.

Szegényember: Hû, a nemjóját! Hiszen ez arany! Nem tarthatom meg. Mitévô le-gyek?

Feleség: Vigye el kend a királynak! Biztos megörül majd neki.

Mesélô: Így is tett a halász. Amint a palo-tához ért, az ajtónálló rákiáltott.

Ajtónálló: Lassan a testtel, te szegényem-ber! Mi járatban vagy itt?

Szegényember: Ajándékot hoztam felsé-ges urunknak.

Ajtónálló: No, nem bánom, eredj, de tisz-telettel beszélj ám a királlyal!

Szegényember: Adjon Isten, felséges ki-rályom!

Király: Isten hozott, te szegényember! Mi szél hozott erre?

Szegényember: A minap a folyóból ezt a fényes karikát húztam ki a hálómmal. Gon-doltam, elhozom felségednek ajándékba.

Király: Köszönöm, hogy rám gondolt Az ajándékodért cserébe annyi ezüst kapsz, amennyit csak el tudsz vinni.

Mesélô: A halász megköszönte a pén s hétrét görnyedve ment a kinccsel haz felé.

Szegényember: Nézzétek, mit hozta Eredj, fiam, a bátyámhoz a mérôért!

Mesélô: Szalad a fiú a kapzsi rokonho s mondja, hogy miért jött.

Rokon: Ugyan mi-nek nektek a mérô, amikor még kenyere-tek sincs?

Mesélô: A gyerek hallgatott. A rokon

erre a mérôt bekente szurokkal, és ú adta oda a fiúnak. Otthon nem vett észre, hogy a méréskor egy ezüst a mér höz ragadt. A kíváncsi és kapzsi rok szaladt is rögtön a testvéréhez.

Rokon: Kedves öcsém, hol szerezted ezüstöt? Találtad? Vagy netán loptad?

Szegényember: Hát az úgy történt, ho egy cimborámtól meghallottam, sok egér a király palotájában. Már szegényn a palástját is megrágták. Gondoltam, seg tek rajta, s elvittem otthonról a háro macskánkat. A király ennek úgy megörü hogy nyomban megajándékozott ezzel csomó ezüsttel.

Mesélô: No, több se kellett a kapzsi tes vérnek! Szaladt haza nyomban a feleség hez.

Rokon: Hallod-e, asszony! Az öcsém h rom girhes macskáért annyi ezüstöt kap a királytól, hogy mérô kellett hozzá. E nem hagyhatjuk annyiban! Mitévôk l gyünk?

Kapzsi feleség:

Hát vigyünk neki mi is macskákat! De ne csak hármat!

Az irigy testvér