Page 27 - 7szinvirag_borito_sima.indd

A négy muzsikus

Négy muzsikus járta a falvakat, muzsikáltak a kocsmákban, így ke-resték a kenyerüket. Egy napon elérkeztek egy várromhoz. Holdvi-lág öntötte el a romokat, s a vár ab-lakaiból faágak nyúltak kifelé. Így szólt akkor az egyik muzsikus: – Barátaim, adjunk szerenádot 1

a vár egykori lakóinak!

A többiek elfogadták a javasla-tot, s eljátszottak együtt egy vidám ugróst. Amikor befejezték a muzsi-kálást, kilépett a romok közül egy picinyke öregember, megköszönte nekik a muzsikát, és adott minde-gyiknek egy diófaágat.

– Vigyétek el a gyerekeiteknek ezeket az ágakat! – mondta az öregember.

A muzsikusok elvették a diófa-

ágakat, de útközben eldobálták ôket, és nagyot nevettek az öregemberen.

– Egyebet is adhatott volna. Mihez kezdenének a gyerekek ezekkel az ágak-kal, hisz van ilyen otthon is elég?

Csak egyikük tette be a zsebébe az ágacskát, és adta oda a gyerekeinek, ami-kor hazaért.

Másnap reggel odaszaladtak hozzá a gyerekei, és csodálkozva kérdezgették: – Miért hozott édesapánk ilyen ke-mény diót? Egyiket sem bírjuk feltörni. Pedig olyan szép sárga mindegyik. Még sohasem láttunk ilyen diót.

A muzsikus csodálkozva nézte a diófa ágat, amely tele volt aranydióval. Elsie tett, hogy elújságolja a csodát társainak Mikor azok meghallották, elszaladta megkeresni a saját ágacskájukat. Egész ál ló nap keresték a fûben, de végül üres kéz zel kellett hazamenniük.

Így tanulta meg a három muzsikus hogy a legszerényebb ajándékot sem sza bad megvetni.

Szlovén népmes Gállos Orsolya fordítás

1 szerenád: hangszerkísérettel énekelt dal