Page 26 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Tilinkó és a bíró

Abban az idôben Tilinkó favágással ke-reste meg a mindennapit. Fát vágott az er-dôben, a hátára vetette s úgy vitte a vá-sárba. Hogy pedig a vásári sokadalomban haladhasson, s másokban kárt ne tegyen, hangos szóval kiáltotta: – Félre, félre!

Volt a vásáron egy pökhendi nemese ber, kinek nem tetszett, hogy egy paras szavának engedelmeskedjék. Nem tért hát Tilinkó útjából, minek folytán egy h gyes fa csúnyán kilyukasztotta a ruháj A nemesember ordítozott, s a bíró elé vit Tilinkót, hogy kártérítést kapjon a tönkr

ment ruháért.

– Mi a neved? – kérdezi a bír Válaszképpen Tilinkó csak ajkát mozgatta, de nem szól meg.

– Honnan hoztad a fát? – fa gatta tovább a bíró.

Tilinkó megint csak a száj mozgatta hangtalanul.

– Ejnye! – türelmetlenkedett bíró. – Talán bizony néma vagy – Nem néma az – vágott köz indulatosan a nemesember –, h szen a sokadalomban akko hangon kiáltotta: félre! félre! hogy egy kántor 1 is megirigyel volna.

– Hát ha azt kiáltotta, ho félre – mondta a bíró –, akkor k gyelmed miért nem állt félre útjából?

A nemesembert majd meg tötte a guta mérgében. Tilin pedig megköszönte a bírónak bölcs ítéletet.

Kolozsvári Grandpierre E

1 kántor: elôénekes a templomban

24