Page 30 - 7szinvirag_borito_sima.indd

28

Szerencsét próbálni ment egyszer két ván-dor.

Mentek, mendegéltek, s egyszer csak egy karót látnak az út mentén. A karón tábla, a táblán írás. Ez állt a táblán: „Ha olyat akarsz látni, amit még senki se látott, indulj el jobbra az elsô úton, kelj át a ví-zen! Túlpartján találsz egy kôelefántot, azt vedd ölbe, vidd föl a hegyre, a többit az-tán majd meglátod.”

A két vándor sokáig szemlélte a táblát, sokáig tanakodott. Az egyik azt mondta: – Ki tudja, miféle bolondság ez, miféle tréfa? Lehet, hogy föl akarnak ültetni min-ket. De ha nem, akkor is kockázatos dolog ez, jobb nem nekivágni. Mert az még semmi, hogy jobbra menni az úton. De már a vízen átkelni nem olyan egyszerû. Ki tudja, milyen mély, milyen erôs a sodra, mennyi benne az örvény 1 ? No, de hagyján, mondjuk, hogy sikerül átkelni rajta: túl-partján ott az a kôelefánt. Mekkora? Ak-kora, mint egy igazi? Hogy lehet azt elbír-ni s ráadásul fölcipelni egy magas hegyre? Ha meg nem igazi nagy, hanem holmi ap-rócska játékszer, akkor meg mi érdem van abban, hogy fölviszi az ember a hegyre? Én nem hagyom, hogy elbolondítsanak

vagy lépre csaljanak. Sarkon fordult és e ment.

A másik vándor nem okoskodott en nyit, hanem amikor magára maradt, eli dult, letért jobbra az elsô úton, s me amíg egy sebes folyamhoz nem ért. Szil áradat volt, könnyen elsodorhatta voln de a vándor most se sokat töprengett, h nem belevetette magát a vízbe, derek csapásokkal úszott. Az egyik örvényt k kerülte, a másikon keresztülvágta mag s végül is kiért a túlsó partra.

Ott nyomban szemébe tûnt a kôelefá Hát az bizony nem holmi aprócska játéksz volt, nem holmi formás kis díszfaragá Igaz, akkora sem volt azért, mint egy me termett öreg elefánt. Éppen csak akkora vo mint egy fiókaelefánt, az pedig semmiv sem kisebb, mint egy szép, erôs bikaborjú. Az ember összeszedte minden erej nekirugaszkodott, fölnyalábolta a kôel fántot, s elindult vele, föl a hegynek. Cs úgy szakadt róla a verejték, de azért mé iscsak bírta. Egyre följebb hágott, s vég ott állt a hegy tetején, egy szép kerek v ros kellôs közepén.

Ott a kôelefánt egyszerre csak me mozdult, és egy nagyot trombitált. Erre v

A két vándor