Page 33 - 7szinvirag_borito_sima.indd

El is ment a királykisasszonyhoz, felesé-gül is kérte. Az pedig megmondta neki, hogy bújjon el háromszor; ha egyszer is el tud bújni úgy, hogy ô nem találja meg, hát a felesége lesz.

No, a királyfi a levegôbe dobta a varjú-tollat. Jöttek a varjak seregestül, fölvitték egy magas hegy tetejére. De a királylány egyenesen odament, meg is találta, ki is nevette a királyfit.

Másnap tóba dobta a pikkelyt. A partra úszott egy hatalmas hal, annak a hasába bújt a királyfi. De jött ám a királylány, merítôhá-lóval, kifogta a halat meg a királyfit, és még ki is nevette.

Harmadnap szélnek eresztette a két haj szálat. Jött az öregember, megcirógatta királyfit, az nyomban tulipánná változott és az öregember a kalapja mellé tûzte. Kereste a királylány a kérôjét, de hiáb kereste. Estére ki is hirdette, hogy ô bizon nem találja. Akkor a szépséges lány elé áll az öregember, a kezébe adta a piros tuli pánt. A szép lány még meg is csókolta a vi rágot, s az nyomban újra királyfi lett. – Te az enyém, én a tied – mondta a ki rálylány, mindjárt meg is tartották a lako dalmat. A királyfi így hát megtalálta, haz is vitte a falujába a világ legszebb lányát.

Magyar népmes

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom.

Minden madár társat választ, Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, Virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet, Virágom, virágom.

öld pántlika, könnyû gúnya, irágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja irágom, virágom.

e a fátyol nehéz ruha, irágom, virágom.

Mert azt a bú nyomdogálja, irágom, virágom.

Magyar népda