Page 41 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak egy nagy ka-masz fia: Ludas Matyi volt a neve. Azért hívták Ludas Matyinak, mert egyebet sem dolgozott, mindig az anyja lúdjait ôrizte. Mondja egyszer a szegény asszony Ma-tyinak:

– Eredj, fiam, a döbrögi vásárba, hajts be tizenhat libát, de két máriáson 1 alul ne add párját, mert különben hátrakötöm a sarkadat!

Behajtja Matyi a tizenhat libát a döb-rögi vásárba, s mindjárt jön is a földesura-ság, s kérdi Matyitól:

– Hogy adod a pipe 2 párját, te fickó? – Két máriásért – felelt Matyi.

– Mit, két máriásért? Elég azért egy is. – Nem elég bizony – mondta Matyi. – Két máriáson alul a királynak sem adom. – Nem-e? No, majd mindjárt adok én neked két máriást!

Azzal intett a pandúroknak 3 , behajtatta mind a tizenhat libát az udvarára, ott Ma-tyit lekapták a tíz körmérôl, s jó huszonö-töt vágtak rá.

– Most mehetsz haza – mondta a föl-desúr.

– Hát a pénz? – bôgött Matyi.

– Nem volt elég? Húzzátok le még egyszer!

Másodszor is lehúzták Matyit a de-resre 4 , s jó huszonötöt vágtak rá. Mikor Matyi a második huszonötöt is megkapta, amint ment kifelé, visszafordult s megfe-nyegette az uraságot:

– Jegyezze meg az úr, hogy háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza! A földesúr nagyot kacagott. Egy szikrát sem törôdött Matyi fenyegetésével. Na, telt-múlt az idô, elfutott több esz-tendô. Matyiból nagy legény lett, megvál-tozott egészen. Egyszer hallja, hogy a föl-desuraság kastélyt épít. Mit gondolt, mit nem, felöltözik ácsmesternek, bemegy a

városba, egyenesen a földesúr udvarába s ott kezdi méregetni, vizsgálgatni a ge rendákat, s közbe-közbe csóválgatja a fe jét. Odamegy a földesúr, s megszólítja: – Mit nézeget az úr ezeken a fákon? – Engedelmet kérek – mondja Matyi – én külsô országbeli ácsmester vagyok, so országot bejártam, sok ház építését láttam magam is építettem vagy százat, szebbné szebbeket, de azt mondhatom az úrnak hogy ezek a fák nem valók erre a kas télyra. Különb fák kellenek ide.

– Hiszen ha csak ez a baj – mondja földesúr –, vannak az én erdômben szebb nél szebb fák, majd válogatunk azokból. Mindjárt kirendelt száz fejszés embert földesúr, ô meg Matyival hintóba ült, úg mentek az erdôbe, hadd lássák színrô színre a fákat.

Hát jól van, Matyi rámutat erre a fár is, meg arra is, hogy ezt lehet vágni, az nem lehet vágni. Nekilátott a száz fejszé ember, vágták a fákat, hogy csak úgy dön gött-zengett az erdô.

Azt mondja Matyi egyszer:

– Uram, itt igazán szép fák vannak hanem még azt a fát nem látom, amelyik re a legnagyobb szükség volna.

Ludas Matyi