Page 42 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Gyerünk beljebb az erdôbe, hátha ott megtaláljuk!

Bementek ketten az erdôbe, jó messze, s mikor már annyira eltávolodtak az em-berektôl, hogy a fák roppanását is alig le-hetett hallani, megáll Matyi egy fa elôtt, nézi, vizsgálja, aztán a homlokára kop-pint, két karjával átkarolja a fát.

– Na – mondja –, azt hiszem, ez jó lesz. Jöjjön csak az úr, ölelje át maga is! Odamegy a földesúr, átöleli a fát. De Matyinak sem kellett egyéb, hirtelen össze-kötötte a földesúr kezét, s akkor aztán egy jó husánggal éppen ötvenet vágott rá. Mi-kor az ötvenet rászámolta, nagyot kacagott: – Nem vagyok én ácsmester, úgy tudja meg az úr. Ludas Matyi az én nevem. Em-lékszik-e, hogy mit ígértem? Jegyezze meg jól, hogy még kétszer megverem – azzal otthagyta a földesurat s hazament. A földesurat csak estefelé találták meg az emberei. Belebetegedett a verésbe, de úgy, hogy a doktorok nem tudták már, mit csináljanak vele. Hívattak mindenfelôl csodadoktorokat, de egy sem tudta meggyógyítani. Meghallotta ezt Ludas Matyi. Felöltözött doktori gúnyába, fel-ment a kastélyba, s bejelentette magát, hogy ô külsô országbeli csodadoktor, s jó pénzért meggyógyítja az uraságot. Hiszen

megörültek Matyinak, vitték be az urasá hoz. Azt mondta Matyi:

– Egy nap alatt meggyógyítom az ur csak ahány ember van, menjen mind erdôbe, ott ilyen meg olyan csodafüvek találnak; amennyit csak leszedhetne szedjék le, s hozzák haza. A többi az dolgom.

De bezzeg küldötte a földesúr az emb reit, még a gyerekeket is. Egy lélek se maradt a háznál.

Hiszen csak ez kellett Matyinak. Elô pálcát, s megrakta a földesurat. Mondta neki:

– Nem vagyok én csodadoktor, ura Ludas Matyi az én nevem. Emlékszik- hogy mit ígértem? Még egy verés hátra va De ne búsuljon, azzal sem maradok adós Telt-múlt az idô, elfutott egy esztend el kettô, még talán több is. Ludas Matyi városnak még a tájéka felé sem néze Hanem, mikor már mindenfelé kezdt felejteni a dolgot, felöltözött lókupe nek 5 , s elment a döbrögi lóvásárra. Jár-k a vásáron, hallgatja, amint alkudoznak emberek, meg-megáll ô is egy-egy ló elô alkudozik. Egyszer úgy fél füllel hallj hogy egy embernek két szép lova van, nem tudja eladni, mert mind a kettô kehe Odamegy Matyi, s mondja az emberne – Hallja, atyafi, én megveszem a ke lovait, de csak úgy, ha a döbrögi földesú nak, mikor kijô a városból, odakiáltja: vagyok Ludas Matyi!

– Hiszen, ha csak ez a kívánsága, a szívesen megteszem – mondja az emb Egyszeriben megalkusznak, kezet csapna Matyi megveszi a lovakat. Javában áll vásár, amikor jô a döbrögi földesúr hintó – Ahol ni – mondja Matyi –, ott jön földesúr. Kiáltsa oda neki: Én vagy Ludas Matyi! De aztán szaladjon, aho csak tud!

Odaáll az ember a hintó elé, s nagy rikkant:

– Én vagyok Ludas Matyi! – s azz megfutamodik.

40