Page 43 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Hamar, hamar – kiált a földesúr a ko-csisnak meg a hajdúnak 7 –, fogjátok ki a lo-vakat, üljetek rá, s hozzátok vissza azt a gazembert! Amint a kocsis meg a hajdú lóra kerekedett, s az ember után iramodott, Matyi is ott termett a hintó mellett, s meg-rakta a földesurat. Azzal illa berek, nádak, erek – szaladott, s úgy kiáltott vissza: – Én vagyok Ludas Matyi, nem az az ember! Ugye, beváltottam a szavamat? Harmadszor is megvertelek a ludakért.

Ha Matyi a földesurat még egysze megverte volna, az én mesém is továb tartott volna.

Magyar népmes

1 máriás: Szûz Mária képével díszített pénz

2 pipe: fiatal liba

3 pandúr: fegyveres rendfenntartó

4 deres: az a pad, amelyen a botütésre ítélteket megverté

5 lókupec: lókereskedô

6 kehes: nehéz légzéssel, fulladozással járó betegsége van

7 hajdú: itt a földesúr szolgája

Egyszer volt egy fösvény 1 fiatalember, s annak egy fösvény felesége. Volt nekik egy öreg-öreg apjuk, aki olyan öreg volt, hogy reszketett a keze, amikor a levest ette. Amíg a kanalat a tányértól a szájához vitte, az mind kireszketett a kezébôl. Az abroszt mind teleöntözte.

Mikor a tányérból ki akarta tölteni a ka-nálba a levest, a tányért is elejtette, s eltö-rött. Ezért úgy megharagudott a fiatal-asszony az apósára 2 , hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól. Eresszék világgá! A fiatalembernek rá kel-lett szánnia magát, mert az annyit duru-zsolt, hogy végül is meghajolt az akarata elôtt.

Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokró-cot az öregnek a hátára teszik, s úgy indít-ják világgá. Akárhol elesteledik, az egyik

pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik úgy aludjon.

Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi sem a fiatalasszony nem tudta rávenni ma gát, hogy az öreget útnak eressze. Volt ne kik egy olyan hatesztendôsforma fiuk. Az mondja neki az apa:

– Fiam, itt van ez a két pokróc. Ügye sen össze vannak fogva. Mi elmegyünk mezôre dolgozni, s mikor te gondolod hogy már kinn vagyunk a mezôn, akkor pokrócot tedd nagyapádnak a hátára, fog meg a kezét, s vezesd ki az utcára! Mond meg neki, hogy le is út, fel is út, menje világgá! Többet hozzánk ne jöjjön vissza Úgy is tett a gyerek. Mikor az apjáé elmentek hazulról, akkor gondolt egyet, é csak az egyik pokrócot vette elô. Azt rá tette a nagyapjának a vállára, kivezette a utcára, s mondta neki:

Az öregember és a pokróc