Page 44 - 7szinvirag_borito_sima.indd

42

– Nagyapám, maga menjen akár le, s akár fel, de többet ide haza ne jöjjön, mert magának itt helye nincs!

Az öreg sírt, s a pokróccal a hátán meg-indult egyfelé.

Este hazajött az ember és az asszony a mezôrôl. Látják, hogy a pokróc ott van. Néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Elé-szólítják a fiút:

– Mi van nagyapáddal?

– Hát úgy tettem, ahogy maguk mond-ták. – Hogy?

– Rátettem a pokrócot a hátára, s me mutattam az utat neki, hogy menjen v lággá, s többet vissza ne jöjjön, mert nin rá szükség.

– Hát akkor ez a pokróc, ami itt va Miért nem tetted ezt is rá? Akkor a fiú így válaszolt:

– Tudja, miért nem tettem, édesapá Eszembe jutott, hogy mikor maguk is ú megöregszenek, mint ahogy ô, utat k adjak maguknak, akkor nékem ne kellj pokrócot venni! Evvel a pokróccal ma maga is elmehet.

Akkor összenézett az ember az asszon nyal, elszégyellték magukat, és sírni kezdte Hamar kihozta az ember az istállóból lovat, s ráült. A kilencedik falu végén uto érte az öreget. Bocsánatot kért tôle. Át lelte, s úgy indultak hazafelé.

Ahogy hazaértek, mindig az asztalhoz ü tették, s a gyereket is úgy tanították, s ú nevelték, hogy tisztelje az öregeket. Több nem bánták, ha eltörött a tányér vagy kiö lött a leves. Jó szemmel nézték az öreget. Tisztességben éltek, s máig is élnek, meg nem haltak.

Magyar népme

1 fösvény: aki nagyon ragaszkodik a maga javaihoz s nem ad belôle senkinek

2 após: a férj édesapja (a házastárs édesapja)