Page 48 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Batyu

Hadd nézze

, várj egy pill

nézzek rád, mint a napra, napra, mint a holdra, kezedre: csillagomra!

Utassy József

Csendes, szelíd házban telt el a gyermek-korom. Nemigen tudom már, édesanyám-nak milyen kérelme vagy tiltása volt az, ami egyszer mégis kiváltotta az indulato-mat. Az elôzmény talán nem is érdekes. Csak a következménye.

– Inkább elmegyek világgá! – mon-dom édesanyámnak.

Emlékszem édesanyám meghökkent arcára: nézi-nézi szótlanul a konyhaajtó-ban álló kisgyereket, aki a meleg, szeretet-tel teli otthonból „világgá” akar menni. – Hát jól van, kisfiam – mondta édes-anyám –, akkor én megyek s megcsinálom a batyudat!

Jaj, de nehéz is lett a szívem abban a pillanatban! Hiszen édesanyám nem azt mondta, hogy butaságot beszélek. Nem azt mondta, hogy nem mehetek világgá – hanem azt, hogy akkor ô megcsinálja a ba-tyumat. Talán ettôl a szótól lett olyan ne-héz hirtelen a világ.

Már legszívesebben visszaszívtam vol-na a kiejtett szavakat, szerettem volna, ha édesanyám idôközben elfelejtkezik róluk, s mosolyogva lép a kamrából elém. Ám akkor már késô volt.

Édesanyám ott állt elôttem, egyik ke-zében egy bot, a másikban egy olyan kis szabályos batyu, amit a mesekönyvekbôl ismer az ember.

– Tessék kisfiam, indulhatsz! – mondta.

De nehéz lett a szívem! Torkomat a sír fojtogatta. A batyumat igyekeztem val hogy a bottal együtt a hátamra venni. Ho induljak? Csak akkor lett volna könnyû dolgom, ha beléphetek egybôl valamely meséskönyvbe. Aztán ott, a jól ismert o szágutakon bandukolhatok tovább. Mert minden bizonnyal valahogy úgy képzelte el ezt a dolgot. De világgá indulni igazibó Kiléptem a jól ismert házból a jól i mert kapun a jól ismert utcára. Egy iga kis bottal és batyuval menjek el? Az ism retlenbe? S mit szólok, ha találkozom kö ben a szomszéd bácsival? Mit mond majd neki? Hová megyek?

Nem tudom, hogy jutottam el a kapui Ott leültem a veranda 1 lépcsôjére, letette magam mellé a batyumat, s kitört belôle a sírás.

Nem tudom, meddig ültem ott, menn ideig sírdogálhattam ott egyedül. Iszony tosan messzire került tôlem a ház, konyha. Mikor pár perc vagy pár ó múlva édesanyám megjelent mellettem, kézen fogva visszavitt a házba, akkor a v lág végérôl hozott vissza.

Annak a kis batyunak a súlyát azóta is vállamon érzem. Pedig hát nem volt abb semmi más, csak hamuban sült pogácsa.

Kenéz Fere

1 veranda: kiugró, fedett folyosó

46