Page 47 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél. Most azért akart apukám velem beszél-ni, mert hallotta a tanító nénitôl, hogy ele-ven fiúcska vagyok az iskolában. Igaz, hogy eleven fiúcska vagyok az iskolában, de Istvánka, aki mellettem ül, még eleve-nebb, mert nagyon szeret lökdösôdni, de egyedül nem tud.

És Attila, aki mögöttem ül, az is mindig más nyakát akarja csiklandozni, de csak az enyémet éri el. Eszter, aki elôttem ül, csak azért nem eleven fiúcska, mert lány, de azért hátrafelé is tud rúgni.

Erre apukám elmondta, hogy ôt nem ér-dekli, hogy a más gyereke mit csinál, de nagyon szégyellte magát helyettem a taní-tó néni elôtt. Sajnáltam apukámat, hogy helyettem szégyellte magát, mert szé-gyellni már én is tudom magamat a tanító néni elôtt, csak szép kövér karikákat nem tudok még egyedül rajzolni.

Ha mihozzánk vendég jön, akkor anyu-kám feketét fôz, és becsukja a mi szobánk ajtaját, mert oda jobb be se nézni.

De a tanító néni elôre megüzente anyu-kámnak, hogy ne tekintsük ôt vendégnek, mert a családdal szeretne megismerkedni. Ezért anyukám lemosta az ajtókat, és elrakta a kabátokat meg a cipôket az elô-szobából. Apukám megragasztotta a fotel lábát, és becsavart még két égôt a csillár-ba. Bori leszedte a színészképeket a falról,

én pedig kivittem a vadgesztenyéimet a erkélyre.

Amikor már olyan rend volt, amilye nem szokott lenni, akkor a Pacsi-tacsit i átküldtük a szomszédba, mert ô nem tud hatja, hogy a tanító néni nem vendég, é lehet, hogy megrágja a cipôjét, ahogy vendégeknek szokta.

A tanító néni csak fél óráig volt nálunk mégis jól megismerkedett a családdal, mer közben megérkeztek Bandi bácsiék Érdrôl az alattunk lakók felkiáltottak, hogy legu rultak a gesztenyék az erkélyrôl, a szom szédéktól hazazavarták Pacsi-tacsit, mer nem tudta, hogy az ô konyhájukban is szo batisztának kell lenni.

De én nem is bántam, mert így a tanít néni legalább látta, hogy mi itthon is elé elevenek szoktunk lenni.

Részlet Janikovszky Éva Velem mindig történi

valami címû könyvéb

Velem mindig történik valami