Page 53 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Az egyszerû Péterbôl a tej miatt lett Pé-tör, a csaló.

A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki-nek mindenütt ott volt a szeme. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejbôl, elbánik vele mindjárt a hely-színen. Pétör, amikor megkapja a teli csészét, elvörösödik az örömtôl, és orrcim-pái reszketnek a gyönyörûségtôl, ahogy szívja be a meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé. Amire odaér, akkor már fehérebb az arcocskája, mint a fal.

Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kó-cos buksija a látóhatáron.

Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz.

A tanító urat persze ilyen ravasz fondor-lattal nem lehet megcsalni. A tanító úr meg-sejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, titokban leeresztgeti a tejecskét az ud-varon a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletrôl az udvarra szökik le tej-ivás örvivel 1 . Elárulja a hideg arcocskája. Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsôn már nyargalva ment lefelé, tenye-rét a csésze szájára tapasztva.

Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagy kendôbe. Beható vizsgá-lat kiderítette, hogy a nagykendô alul két kis lábacskában, felül pedig egy gémbere-dett kis arcocskában végzôdött.

– Ki ez, Pétör? – kérdezte a tanító úr.

Pétör – szégyen, nem szégyen – nagyo megijedt. Reszketett a szája széle. – Marika. – Húgod?

– Az – mondta Pétör, és férfiasan sí rásra fakadt. – Mindig el szokott kísérni oszt itt várja meg, míg hozom a tejet. Már akkor sírt Marika is, és a tanító ú addig tiltotta kettôjüknek a sírást, míg az könnye is ki nem csordult.

– Hány nap csaltál már meg, Pétör – kérdezte a fiút.

– Öt – mutogatta Pétör az ujjain, mer szólni még nem tudott a sírástól.

Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhe kis gyomra ellen, mert vannak még olya csalók is, akik nem magukért csalnak, csa magukat csalják meg a testvéreikért.

Móra Ferenc alapjá

1 örvivel: ürügyével