Page 59 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Este azon gondolkodtam: „Ki a nagyapa és ki az unoka?” Nem tudtam rá vála-szolni, mert úgy elvoltunk egymással mi ketten, mint két régi jó barát.

A nagyapám néha nem helyesli, amit csi-nálok, nem szereti például, ha sokat né-zem a tévét vagy sokat játszom a számí-tógéppel, szerinte „egy jó könyvvel, fiam, sokkal többre mész.”

A nagymamám fantasztikus szakácsnô: mindig finomakat fôz az egész családra. Ettôl olyan duci és alacsony termetû, de aranyos és fürge. Állandóan fogyózik, de eredmény semmi.

A nagymamám ötvennyolc éves, de belül feleannyinak látszik, mert mindig vidám, és mindig van kedve viccelni.

A nagyszüleim sokkal elnézôbbek és gyengédebbek hozzám, mint a szüleim, mert volt idejük belátni, hogy mennyire elszúrták, amikor a saját gyerekeik he-lyett csak a saját munkájukkal törôdtek. Ezért most az unokáik a gyerekeik.

A nagyszülôktôl meg lehet tanulni, ho-gyan tartson össze az ember napról napra egy családot.

Marcello D’Ort Magyarósi Gizella fordítás

Ha nem volna nagyapám, ki kéne találni

Nagyszülôkrôl mondták gyerekek

Nagymama

Ott látom ülni csipkés ablakában: Édes sültalma-illat lengi át

Mert a kertajtó csattan odakint: S nekipirulva hógolyó-csatában,